A nap verse: Füzesi Magda: Hűség

„Azt álmodtam, elhagytál engem,
szívembe árkot mart a dér.
Keringtem holtan, temetetlen,
mint vihartépte falevél.

Mert befutván fejed, nyesetlen
százkarú szőlőtő vagyok,
és folyóvíz: ott nyargal kedvem,
amerre medred kanyarog.

Szabad pusztába, táltosokhoz
megidéznek a víg nomádok.
Köröttem árnyak, csipkebokrok,
s én, a gyökér, kábultan állok.”

Forrás: Füzesi Magda: A bohóc dala című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2003