A nap verse: Fodor Géza: Várni

Várni rügyekből robbanó
Rendezett márciusokra
Hosszú tél után felcsikorgó
Rozsdaszín hajnalokra

Madárhuzatos légen át
Megenyhült langy szelekre
Zúzmarás tájékok határát
Zöldítő reggelekre

Napra, félárnyékra rettent
Levonuló árvizekre
Tündöklőbb égre szüntelen
Imákra, ígéretekre

Magasban fénylő délibábra
Zelniceágak zörejére
Esélytelen holnapra, mára
Visszaverődő szívverésre

A rózsára, mely tűzpiros
Vérét sírja át derengésbe
Szikes mezőkön pázsitos
Legvégső menedékre

Reménytelenül a nyárra
Mint fuldokló a szalmaszálra
Mélyen hánytorgó vadvizen
A partra, mely csak elzizzen

Aszályra, jégre, zivatarra
Új és hét szűkebb esztendőre
Veréb- és seregélycsapatra
Fellegre, nagy esőkre

És várni a várakozásra
Mely folytonosan körbe ér
Váltva fehérebb fémizzásba
Mint szebbik évszakunk, a tél