Lesznai Anna: Ők

Ők, kik az időknek mélyén nevettek,
A vigságomból egy-egy részt elvettek.
Kik fát, virágot én előttem láttak,
Tudtak szépszavu danoló imákat.
Ők, akik régen szerettek és sirtak,
Helyettem mindent megtettek s megirtak –
És akik jőnek, ha majd fekszem holtan,
Átlépik sirom s nem tudják, hogy voltam.

Nyitókép: Pixabay