Somlyó Zoltán: Estém…
Följött már az első csillag,
estém beköszönt.
Pislog már a kis olajos
lámpa odafönt.
Hűvös szellő ablakom már
meg-megzörgeti.
Elmúlt a nap, rőt árnyékát
már fölémveti.
Odakünn már kezdődik a
kutyacsaholás.
Valahol még patkót ver egy
szorgalmas kovács.
Még egy vonat is dübürög
a kertek felül.
De ilyenkor más sokkal jobb
ülni így belül…
A kuckóban ágyam mellé
csöndbe leülök.
Szemem nedves… De azért még
egy dalt fütyülök.
Szép csöndesen levetkőzöm,
elnémul a szám.
Most már talán fölvehetném
halotti ruhám…