Jékely Zoltán: Virágvasárnap

Azt mondják, máma van Virágvasárnap.

Nézzük meg, az emberek mit csinálnak?

S mivel ilyenkor ez a rendje,

menjünk mindjárt a cinterembe.

Amíg ez tart, úgy sincs igazi ünnep,

amíg ez tart, nincsen vakáció.

Vigasztaljon a cinterem bennünket,

ahol sírdombon áll a dáridó.

Ó, micsoda víg tarkaság!

Mint egy rét, melyen százféle virág.

Ki látott ily nyüzsgést a temetőben?

Több az élő, mint a holt a földben!

*

Egy fickó bakfüttyöt ugrott a sírkereszteken,

egy más kerékpárral ereszkedett a kripta dombján,

a hantok közt rabló-zsandárt játszottak vad fiúk,

friss fűzfasíppal váltottak jelet.

De egy szakállas, szemüveges ember,

ábrázatán igaz töredelemmel

s nyitott, fekete könyvvel a kezében,

minden stáció-oszlopnál megállt

s oly forrón suttogott a vak cölöpnek,

s révületét kövenként úgy fokozta,

hogy csak belémdöbbent a furcsa kérdés:

mit tesz majd fenn, az utolsó keresztnél?

Talán csak nem feszíti meg magát?

*

A dombraszállt Nap gyújtó fényözönben

fürdette a parányi templomot;

s mint valami monumentális röntgen,

karcsú hajóján átvilágított.

Két kakukk szólt a zsendülő berekben,

egymástól kérdezgette: meddig él,

az esztendőket osztogatta bőven

s nem egy okos tapasztalást cserélt.

De a holtak ezen csak mosolyogtak,

szájuk ráncát keserűbbre vonák,

mintha egyenesen ezt mondanák:

„Ne tartsatok minket bolondnak!”

Aztán nekem is eszembe jutottak

a véghetetlen téli harcterek,

ahol most szintén jóskedvű kakukkhang

kong emberi maradványok felett,

az új lombból minduntalan kibukkan,

s mint egy király post mortem érmeket,

osztogatja az arany éveket;

s eképp a hősök, hullaként oszolva,

megtudhatják, meddig élhettek volna.

1943

Nyitóképen: Szántó Piroska: Jézus bevonul Jeruzsálembe, 1975–77, Esztergom, Keresztény Múzeum