Elengedhetetlen elengedés

Teológiai tanulmányaim egyik legértékesebb hozadéka, hogy lehetőségem nyílt beletekinteni a Biblia eredeti szövegeinek a mélységeibe. Lélegzetelállító üzenetek rejlenek egy-egy héber vagy görög szó, vagy nyelvtani forma mögött. Olyan üzenetek, amelyeket a magyar szövegből rettentő nehezen érthetünk csak meg. Beszédes szavak, amelyek magukban hordozzák üzenetüket is. Az egyik ilyen szó a megbocsátás. Naphosszig tartó filológiai, teológiai, filozófiai és pszichológiai vitát folytathatnánk arról, hogy mit jelent megbocsátani. És minden bizonnyal egy arasznyival sem lennénk közelebb egymáshoz véleményünk tekintetében. Így van ez a bibliai igékkel is. Mielőtt elolvasunk egy igeverset, már kész van bennünk a jelentés és az üzenet, mert azok a szavak, amelyeken keresztül hozzánk érkezik az üzenet, már korábban önálló jelentés-hordozók. Mielőtt azt mondaná a Biblia, hogy bocsássunk meg egymásnak, már bennünk megvan a megbocsátás definíciója: pl. megbocsátani annyit jelent, mint nem haragot tartani, de ugyanakkor nem is elfelejteni azt, amit a másik ellenünk elkövetett.

Az a szó, amit az Újszövetség eredeti nyelve (görög) a megbocsátásra használ, az lényegében ennyit jelent: adósságot elengedni. Amikor mi azt mondjuk, hogy megbocsátok, de nem felejtek, vagy ha nem is mondjuk, de így gondoljuk, akkor a Biblia szerint nem bocsátottunk meg. Amikor nem felejtem el, amivel megbántottak, akkor nem engedem el az adósságot, magyarán nem is bocsátottam meg. Amikor én egy adósom adósságát elengedem, akkor ő ugyanúgy áll velem szemben, mint mielőtt az adósom lett volna. Felszabadítom a másikat az adóssága alól. Elengedem azt, amivel tartozik. Nem tartom számon többé, és nem tartok igényt az adósság törlesztésére. Amikor az Biblia arról beszél, hogy Isten megbocsátott nekünk, akkor ugyanerről az adósság-elengedésről beszél, annyi különbséggel, hogy esetünkben JÉZUS egyenlítette ki a számlánkat. Isten elengedte azt az adósságunkat, amit képtelenek lettünk volna kifizetni, ezért Jézus fizette ki helyettünk. És mivel Jézus törlesztett helyettünk Istennél, mi Isten előtt szabad emberekként állhatunk. Nem kell félnünk attól, hogy egyszer, egy rosszabb pillanatában elkezdi a fejünkhöz vagdosni a bűneinket. Elengedte az adósságunkat.

Ez példa-adás is: mert én elengedtem az adósságodat, ezért te is engedd el azt, amivel úgy érzed, az emberek neked tartoznak. Ne vegyél revánsot. Ne állj bosszút, ne vágj vissza. Engedd el a sérelmeidet. Adj tiszta lapot az embereknek. Ne követeld a törlesztést. Bocsásd szabadon foglyaidat. Engedd el azt, amivel úgy érzed, tartoznak neked.

Ez lényegében személyes érdekünk is. Már közhelyszámba megy, hogy a megbocsátás a megbocsátóra is pozitív hatást gyakorol. Szabad lehetsz a sérelmek és bántások számontartásától. Abban a pillanatban, amikor elengeded őket, olyan távolságba kerülnek a lelkedtől, mintha soha meg sem történtek volna. Amíg számon tartod mások adósságait, elvárásaid birtokolnak. Olyan, mintha a múltban megélt sérelem, vagy fájdalom szüntelen jelenlévő lenne. Mintha saját magad hasítanád fel újra és újra régen kapott sebeidet mindig, amikor már úgy tűnik, begyógyulnak.

Engedd el azt, amivel úgy érzed, tartoznak neked, hogy adósaid szabadok lehessenek. Engedd el azt, amivel úgy érzed, tartoznak neked, hogy szabad lehess.
Forrás: Újragondoló