Kecskés Béla: Költészet

Azoknak, akik soha
nem olvasnak verseket

Ha verset írok
a jegenyék szállni vágynak
nyitva a föld szíve
telehull maggal zengéssel
egy szót keresek
mit kimondani még érdemes
az emberi reményt vitaminozom
a szél az igazság országútján
indul el az időbe
tündöklőbben él a bátor
törvénnyé szépül
a mindent-odaadás
mindent ért ki unja az értetlenséget
tisztán szólnak a félelemtől dadogok
a sátánok elbizonytalanodnak
a jövő megvilágosul
legragaszkodóbb arcomon
tulipánpiros lázadás a nyár
magasodik a letérdeltetett lélek
tudom miről kell szólnom
életem kitárul felétek
ha verset írok.