Becske József Lajos: Alázat

Madárszemeken csíráznak
Gyöngyfényű, zöldes csillagok,
Utcasarkokon lapulnak
Kóborló rablógyilkosok.

Lapul, figyel a suttogás…
Miránk mérges nyilak várnak,
Hulljunk hát egymásba, remény,
Ha a mennyekből kizárnak.

Szél tépi vijjogva agyam!
Rám nézel, szemed feléget.
Egy lépésre kurtítottad
A végtelen messzeséget!

Szoknyád a fény megharapja…
Suhog, s bennem minden lázad.
De csak édes dallam rezdül
Számon és szelíd alázat…

Forrás: Együtt folyóirat