Lesznai Anna: Mért oly hosszú…

Mért oly hosszú az út a szivtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig!
Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva
Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!
– Életemnek fáját erősen rázzátok
Hadd húlljon gyümölcse ujjongva reátok –
És mint dió burka – ha hull napos ágról
Repedjen meg szívem a nagy boldogástól!
Törjétek fel zárát az „én” „álmodásnak”
Hogy elepedt lelkem odadhassam másnak –
Másnak másnak másnak – ki megváltja tőlem
Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem –
Ki valóra váltja – megitatja vérrel
S megéteti könnyes szerelem kenyérrel.!

Forrás: Nyugat 1909/7

Nyitókép: Pixabay