A nap verse: Finta Éva: Próza

Hétfőn helyettesítem magamat
kibúvót keresek hogy elbújhassak magamban
nem ízlik a házimunka az írás nem megy
leásnám magamat mélytudatomba
de nincs mélytudatom.

Kedden már könnyebb rámszakad amit elhanyagoltam
nincs döntéskényszer döntenek a dolgok
már megy a verkli morzsolja létemet
ha sikerül magamhoz lopok egy félórát-órát
s megkísértem alfámat-omegámat.

A szerda áttetsző van benne szellem
lekerekítem hát amit muszáj
elbújok kitudni lebegése titkait s ha nem megy
kilevelezem magamból válaszaimat
hogy legyen mit félreértenetek.

A csütörtök alig áll a lábán
rohampozícióból vezénylem le dolgait
nincs hozzá sok közöm csak fegyelemre késztet
hogy minden megmaradjon a maga ütemében
s fejbe ne vágjon az elnapolás.

Van valami felmentő a péntekekben
látni a finis-táblát ahová bedöcög
nem érdemes lihegni minden elrendeződik
belefér ami benne lehet
beleférek elfér bennem a péntek.

Szombaton új élet új rabszolgaság
ez a vége nekem a kezdet
lábam körül bolyhos cicák bukdácsolnak gyermekeim
az ebéd a rend a tiszta ruha értem pöröl
nincs benne könyörület megértés lelki nagyság.

Jellegtelen vasárnapom elfogy ahogy elfogy
nem adatik benne felszállás nem adatok
magamnak semmi módon hadd fogyjon hadd fogyjon
nem nézek hátra rá se nézek
majd hétfőn helyettesítem magamat.
Forrás: extra.hu