Neander-völgyi-csontokat találtak Görögországban

Kutatók újabb Neander-völgyi-leletek alapján úgy vélik, Görögország az Afrikából érkező ősemberek egyik fontos vándorlási útvonala lehetett.
A mai Görögország egykoron az Afrikából kirajzó ősembercsoportok vándorlásának fontos útvonala lehetett, legalábbis kutatók szerint erre utal az a rengeteg, a Neander-völgyi emberhez tartozó csontmaradvány, amelyet a Mani-félszigeten, egy barlangban találtak.

A Kalamakia lelőhelyen, a mészkősziklába húsz méter mélyen benyúló barlangban felfedezett fosszíliák korát 39 ezer és 100 ezer év közé becsülik, tehát a középső paleolitikumból származhatnak. A Katerina Harvati, a Tübingeni Egyetem paleoantropológusa vezette görög-francia tudóscsapat azért is tartja jelentősnek a leletet, mert a középső őskőkor volt az az időszak, amikor a Neander-völgyiek és a modern emberek csoportjai találkozhattak egymással, így a maradványok tanulmányozásából esetleg következtetéseket lehet levonni arra, hogyan éltek egymás mellett, vajon volt-e közöttük keveredés. A helyszín mindenesetre azt jelzi, hogy a térségben keresztezhették egymást a különböző kirajzási útvonalak.

A vitatott hovatartozású Neander-völgyiek – egyes tudósok az emberfélék, mások az ősemberek közé sorolják őket – 200-300 ezer évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, majd bukkantak fel Európában, jóval korábban, mint a mai emberek csoportjai. Feltételezések szerint 28-35 ezer évvel ezelőtt haltak ki.

„Görögország minden valószínűség szerint az Afrikából a Közel-Keleten át Európába érkező korai emberfélék, később pedig a modern emberek szétszóródási útvonalán feküdt – idézte a német tudóst a LiveScience tudományos portál. – Arról nem is beszélve, hogy annak a három, Európához tartozó földközi-tengeri félszigetnek az egyikén terül el, amely egyfajta menedékhelyül szolgált a különféle állat-, növény- és emberfajoknak a jégkorszakban: olyan régióként, ahol képesek voltak túlélni a legzordabb éghajlati viszonyokat.”

A kutatók tanulmánya szerint a jégkorszak legmostohább időszakában is sok-sok állatfaj élt a viszonylag enyhe éghajlatú vidéken, köztük szarvas, vaddisznó, nyúl, róka, farkas, medve, fácán, leopárd, elefánt, béka, vipera és teknős. A tizenhárom éven át tartó feltárás során a tudósok felnőtt- és gyermekcsontokat találtak a barlangban, köztük fogakat, koponya- és gerincrészeket, lábcsontokat. A fogakon lévő nyomok arra utalnak, hogy a Neander-völgyiek húst és növényeket egyaránt fogyasztottak. Kezdetleges pattintott szerszámok is – kova- vagy kvarckőből készült kaparóeszközök – előkerültek. Feldolgozásuk módja és alakjuk jellemző a Neander-völgyiek szerszámaira.

Harvati közlése szerint korábban még nem találtak bizonyíthatóan Neander-völgyi-fosszíliákat Görögországban. „A lelet választ adhat arra a kérdésre, hogy pontosan mikor telepedhettek le a korai hominidák, majd utánuk a mai emberek Európában, és meddig maradhattak fenn a Neander-völgyiek. A térség egyszersmind az egyik első alkalmat nyújthatta arra, hogy a két csoport tagjai találkozzanak és hassanak egymásra” – fejtette ki a paleoantropológus.

Forrás: MTI/Hirado.hu