Lányi Sarolta: Halálhinta

Szíven csókolt, körülölelt
Elcsábitott, elkábitott
Valami. Névtelen még,
De már sejtem, hogy: emlék.
Úgy ért ez érzet, mintha esnék
Álomhintán le, szédületbe,
Jó halál ez, ha odavesznék…
Lenne belőlem: emlék
Szálló szoknya, röpködő hajak
Az álomhintán száguldjanak
Emlékké haljon a bús alak
S a tragédiás ajak!

S csókoljon egy embert sziven
Egy égő emlék: a szivem.

Forrás: Nyugat 1911/2

Nyitókép: CC BY-NC-SA / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény