Várj az Úrra!

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.

4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.

5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.

6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.

VÁRJ AZ ÚRRA!

Mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem. (Zsolt 39,8)

Egyik nap lelki csendességem végén, 12 éves fiamért Estebánért, egy különleges imádságot mondtam. Feleségem a kórházban volt vele. Éjfélkor csörgött a telefon. Feleségem hívott, hogy fiunknak agyhártyagyulladása van. Különösen ijesztő volt a hír, mert akkortájt sok kisgyermek meghalt ebben a betegségben. Térdre estem, és elkezdtem imádkozni. Estebánt Isten kezébe helyzetem, mint ahogy már számos alkalommal tettük feleségemmel születése óta.

Következő nap kidolgoztak egy kezelési menetrendet a számára. Folyamatosan imádkoztunk érte, gyógyulását Istenre, a nagy Gyógyító kezébe helyeztük. Isten meghallgatta imádságunkat és hittestvéreink imáit. Néhány hónap múlva Esteban felgyógyult.

Ma Isten szolgája. Istentiszteleteinken zongorázik és főiskolai tanár, aki nagyon is sokat tesz hallgatóiért. Doreen-nel nagyon hálásak vagyunk Istennek, nem csak azért, hogy egészségileg megerősítette fiunkat, hanem azért is, ahogyan Isten Esteban keresztyén életét kiteljesíti. Családunk megtanult az Úrra várni az élet legnehezebb helyzeteiben is.

Imádság: Reménység Istene, bárcsak mindig tudnánk bízni benned, különösen életünk sötét napjaiban. Ámen.

Mindaz, ami engem aggaszt, Istennek is számít.

Raúl Rocha Gutiérrez (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEG GYERMEKEK SZÜLEIÉRT!