Könyvajánló: Harcosok klubja
A Harcosok klubjának első szabályát immár én is megszegem: beszélek a klubról. Sorozatunkban Chuck Palahniuk kultuszkönyvét ajánljuk.
A könyv 1996-ban jelent meg. A magyar nyelvű változatával Varró Attila fordításában ismerkedett meg a közönség a film megjelenése után 1 évvel.
Amerika a ’90-es években. Amerikai álom, IKEA-bútorok, aktatologatás, gyorskaja, instant dolgok és kapcsolatok világa. Palahniuk névtelen főhőse gyakorlatilag a személytelen, magányos jólétbe un bele. Olyannyira, hogy önmagát is elveszíti. Haldoklókat segítő csoportokba jár, ahol különféle álnevek mögé bújva próbál a saját lelkén könnyíteni azáltal, hogy más nyomorát hallgatja. Ám életét fenekestől felforgatja Tyler Durden, az alfahím, az antihős, valamint egy nő, Marla Singer. És közben alakul egy földalatti klub, ami először kissé szabados szabadidős programnak indul, majd egy anarchista mozgalommá alakul. Az aktakukacból pedig anarchista szárnysegéd lesz. De ki is a vezető, ki a főszereplő? Tyler álmodja-e a névtelen narrátort vagy történetünk mesélője álmodta meg Tylert?
A Harcosok klubja olyan, mint egy tál finom pattogatott kukorica: eteti magát.
Nincs túlmagyarázás, nincs vontatott cselekmény.
Minden egyes oldalon pörögnek az események, akár egy jól kiszámított akciófilmben. Szókimondó szöveg, pucér, letisztított, velős gondolatok és cselekmények összessége. Önmagában a könyv is kicsit olyan, mint egy film, csak leírva, olyannyira képszerű. Magunk előtt látjuk, hogyan gyártanak a Paper Streeten az emberi zsírból szappant és robbanószert.
A kelet-európai ’90-es évek messze nem voltak ilyen magas szinten jólét szempontjából. Ezen felül nem volt elmondható, hogy háború nélkül nőtt volna bármelyik nemzedék is. Az apa nélküli társadalom kérdésköre viszont ide is beillik, sőt, 2023-ban ismét aktuális kérdés: mi történik azokkal a fiúkkal, akik egyáltalán nem, vagy rossz minőségű apamintát kapnak? Ennek kapcsán merülhetnek fel az olvasóban azok a további kérdések, hogy lehet-e sikeres az, aki előtt nem taposták ki az ösvényt, és egyáltalán mi a siker. Vagy ha már sikerről beszélünk: vajon kell-e a klasszikus értelembe vett siker nekünk, vagy pont a siker hajszolása miatt fullad kudarcba az életünk? Palahniuk nem csupán szórakoztatóan mesél nekünk, de gondolkodásra sarkall.
A Harcosok klubja a fiatal, újításra fogékony korosztályt szólítja meg igazán. Azokat, akik az igazságért képesek felforgatni a világot. Éppen emiatt finom kijózanításként hathat a könyv. Ugyanakkor az idősebb generációnak is ajánljuk, nosztalgiaként, felismerésként, hogy én is lehettem volna ilyen.
A nagysikerű könyvből David Fincher azonos címen filmet rendezett, amit 1999. szeptember 10-én mutattak be. (Magyarországon 2000. január 27-én jelent meg.) Népszerűsége – a könyvhöz hasonlóan – évek múltával is töretlen. A filmadaptáció szintén kultikus művészeti alkotás lett, a popkultúra egyik legidézettebb darabja.
Fincher kissé megbuherálta Palahniuk sztoriját, megvágta, mint a gondos filmvágó.
A két alkotás végkifejlete másképp alakul, de mindenképp tanulságosan. Ha valamilyen csoda folytán eddig nem találkozott a harci klub világával, érdemes mihamarabb fejest ugrani benne. Talán nyomokban tartalmazhat olyan elemeket, amelyek a XXI. században is hasznosíthatóak.
A könyv Magyarországon 8 kiadást ért meg eddig. Legutóbb tavaly a Helikon könyvkiadó jelentette meg Budapesten a Helikon Zsebkönyvek 94. darabjaként. Antikváriumban is be lehet szerezni, de a legtöbb nagyobb könyvesbolt polcán is megtaláljuk ezt a mára alapdarabbá avanzsált alkotást.
Olvasásra fel, és ne feledjük a harci klub első szabályát:
senkinek egy szót sem!
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: Kárpátalja.ma