241 éve született Stendhal
241 éve, 1783. január 23-án született Stendhal. A XIX. század első felének egyik legeredetibb és legkiválóbb francia írója, az irodalmi realizmus egyik első mestere volt.
Marie-Henri Beyle néven született Grenoble-ban. Rajongva szeretett édesanyját igen korán elvesztette. Apját pedig szigora miatt mélyen gyűlölte gyermekként.
Az iskola után nagyhatalmú rokonai segítségével bejutott a hadügyminisztériumba. 1800-ban hadnagyi rangban Napóleon seregével Milánóba került. Itt az olasz kultúra és életművészet, a zene, a nők, a szerelem szépsége felszabadító hatással volt az egyébként gátlásos és előnytelen külsejű ifjúra.
1802-ben visszatért Párizsba. Tragédiákat írt, színjátszóleckéket vett, hogy megszabaduljon vidékies akcentusától, s beleszeretett egy másodvonalbeli színésznőbe, Mélanie Louasonba.
Napóleon bukása után Milánóban telepedett le. Ekkor jelentek meg első könyvei. Megírta Róma, Nápoly és Firenze 1817-ben című útikönyvét, melyhez először használta a Stendhal álnevet.
Milánóban ismerkedett meg élete legnagyobb szerelmével, Mathilde Dembowskival, aki kikosarazta az írót, de Stendhal róla mintázta a későbbi nagy regények nőalakjait.
1821-ben, mint felforgató eszmék veszedelmes terjesztőjét, az osztrák megszállók kiutasították Itáliából. Visszatért Párizsba, ahol belevetette magát a társasági életbe és a szellemi csatározásokba.
1830-ban megalkotta remekművét, Vörös és fekete című regényét. Julien Sorel történetében a karrierizmusról, a politikai megalkuvásról, a burzsoázia kicsinyes anyagiasságáról rajzolt pontos és kifinomult képet.
Később a pápai államba, Civitavecchia kikötővárosába nevezték ki francia konzulnak. Ekkor leginkább Rómában tartózkodott és folyamatosan írt. Közben egészségi állapota megromlott, s 1836-ban Párizsba utazott.
A pihenés végül három évig tartott. Ez volt Stendhal életének egyik legjobb időszaka. Prosper Mérimée-vel bejárta fél Franciaországot. 1838 végén, ötvenkét nap alatt írta meg élete fő művét, A pármai kolostort, és elkezdte Lamiel című, befejezetlenül maradt regényét.
1842-ben betegsége miatt szabadságolták, majd március 22-én egy kis párizsi utcában összeesett. Másnap hajnalban meghalt agyvérzésben, anélkül hogy magához tért volna.
Stendhal írásait és személyiségét páratlan szellemi függetlenség jellemezte. Hitt az emberhez méltó szabadságban, gyűlölte a zsarnokságot. Ellensége volt minden vallásnak. Műveiben a lírai szenvedély az elemzés racionalizmusával párosult. Kortársai közül csak Balzac ismerte fel regényírói zsenialitását.
Az MTI nyomán
(Nyitókép: illusztráció)