A nap verse: Finta Éva: Foglalatok

Minden alakba áttűnik egy másik

az eljövő a múlón átsugárzik

nincs pillanatnál több idő a térben

megmásulás van folyvást eltűnőben

valami mégis marad, lépeget

eszi a távolságot s a leget.

Valami jár velünk a téren át

viszi múltban leélt tűnő magát

s bár azt hiszi, jelene, múltja egy:

nyoma sincs annak, ami vele megy

mert láthatatlan, s nem jósolható

mint tengervíz fölött kék léghajó.

Filmkocka ez, a vágó ujjnyomával

ki összerendezi a változókat

elhiteti, hogy nincs új szereposztás

hogy mi vagyunk abban a képkeretben

s a tükör arca szintén ugyanaz.

Valami vándorol pedig a töredékkel

valami mindig magára talál

valami elvész, mint a bizalom

s valami rezge celofánvarázs

áttűnik minden újabb alakon.

Sárospatak, 2007. október 26., 29.
Forrás: extra.hu