Kecskés Béla: Dilemmában, félúton túl

A hajnal minden ablakot kitár,
beindul gyöngyös munkával a nyár,

sugarak szövik át a levegőt,
szőnyeget hímeznek a legelők,

mezőt zsinóroz hangyaszorgalom,
s én – a madarak dalát hallgatom.

Elgondolkodom múlton és jövőn,
színe-fonákja változó időn.

Hajló ágak közt hajnali madár,
talán te tudod, hogy reám mi vár,

itt kell-e leélni életemet,
maradok-e vagy messzire megyek.

Közeleg az ősz, elporoz a nyár,
nem tudom, mire mondom majd, hogy kár,

nem tudom, mi jó; megyek? maradok?
mit csillantnak az üvegdarabok?

Lesz, ami lesz! A döntés messze még.
Fő, hogy most ragyogsz, arany messzeség.

Te somi madár, repülj, énekelj:
a te boldog dalodért kelek fel.

Nyitókép: Kárpátalja.ma