Vasárnapi üzenet: Június 9. – évközi 10. vasárnap (Lk 7,11-17)

Ez az evangéliumi szakasz Jézus egy újabb csodájáról számol be. Látjuk azt is, hogy Jézust elöntik az érzelmek, „megesett rajta a szíve”. Lázár feltámadásánál is utat enged érzelmeinek.

Lukács evangélista nagyon egyszerű szavakkal írja le a naimi ifjú életre keltését, feltámasztását. Az apostoli igehirdetés is így beszélt róla.

Jézus a csodákat nem önmagáért tette, és nem magán a csodán van a hangsúly, a látványon, hanem Jézus csodáival igazolja istenfiúságát, itt és most Isten akar valamit. Csodáiban Jézus megmutatja, hogy Isten egy végtelenül szerető és irgalmas Atya. Szeretné tudatosítani bennünk, hogy merjünk szeretni és, ha kell, irgalmazni.

Jézus igazolta, hogy őbenne az Atya irgalma az ember felé fordul, és az élet ígéretét tárja fel előtte. A nép is azt érezte, hogy Isten meglátogatta őket. Isten mindennap meglátogat bennünket és fel akar támasztani minket bűneinkből, hogy még itt, a földi életben valódi életünk legyen, tanúságot téve mindig Isten szeretetéről és irgalmáról.