Istennek lehetetlen?

„Mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lk 1,37)

Mostanában gyakran eluralkodik rajtam, bennem az a visszafordíthatatlannak tűnő káosz, ami miatt dühöngök, vádaskodom, feszült vagyok, és olyan embereket bántok, akiket szeretek. Tudom, amikor szabadjára engedem ezeket a gondolatokat, kitöréseket, mások sérülnek. És ilyenkor félek attól, hogy kiesik az irányítás a kezemből.

De mi okozhatja ezt az állandó feszültséget? Talán az, hogy a környezetünk csak a negatív dolgokat képes figyelembe venni, csak azokat közvetíti felénk? Azt tudom, hogy nagyon nehéz úgy koncentrálni a jó dolgokra, hogy közben rémisztőbbnél rémisztőbb dolgokat hallunk és látunk. 

A pozitívan gondolkodó emberek persze lehetőséget látnak a legkilátástalanabb helyzetekben is. Itt érdemes megjegyezni, hogy mennyire fontos, milyen a gondolkodásmódunk, hiszen mi emberek a pozitív, illetve a negatív gondolataink alapján hozzuk meg a döntéseinket. Észrevetted már, hogy ha feszült vagy, a legapróbb problémák is elefánt méretűnek tűnnek? Vagy épp azt, hogy vannak pillanatok, amikor nem a problémát látod, hanem inkább egyből a megoldáson próbálsz gondolkodni?

Azt hiszem mindennek az az alapja, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, Ő a szabadítóm” (Zsolt 62,1).És ez így is van. Ha Isten ott van a gondolatainkban, akkor képesek leszünk mindenen túllendülni. Persze ez nem megy csettintésre, az elménknek folyamatosan edzenie kell magát, hogy higgyen Istenben, és  merje átadni Neki az irányítást. És hogy továbbmenjek: Isten többet képes és akar adni, mint azt mi valaha is gondolni mernénk.

„Most minden dicsőség Istennek, aki a bennünk munkálkodó hatalmas ereje által végtelenül többet képes megvalósítani, mint amit kérhetnénk vagy gondolnánk.” (Ef 3,20)

Néha elgondolkodom azon, hogy vajon Isten nem unja-e még, hogy csak a kéréseimet vagy a problémákat tárom elé? De Ő válaszol nekem:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6),

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7–8).

Egyetlen kérés sem túl nagy vagy túl kicsi Istennek. A gyerekek kiskorukban úgy gondolják, hogy a szüleik bármire képesek, bármit helyre tudnak hozni. De ahogy felnőnek rájönnek, hogy a szüleik korlátozott tudásúak és kimeríthető energiával rendelkeznek. Ám a mi mennyei Atyánk mindenre képes. Számára nincsenek határok, és kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezik.

Eddigi életem során rengeteget terveztem, álmodoztam. Van, amit Isten már valóra is váltott, de van, ami még várat magára. Ám sokszor úgy éreztem, nem tudom folytatni. Két évvel ezelőtt levelet írtam magamnak, amiben ehhez hasonló sorok voltak: „elértél odáig, hogy már nem tudod egyedül folytatni”, „Isten egyelőre nem látja, hogy képes vagy rá”, „adj esélyt magadnak a boldogságra”, „ki fogsz találni valamit, amiért újra érdemes lesz élni”. Ezeket a sorokat írtam a mai önmagamhoz. Ezek után a levél eltűnt, és el is felejtkeztem róla. Az idő múlt, én pedig igyekeztem közelebb kerülni Istenhez, és hagytam, hogy irányítson. Nemrég ez a levél a kezembe került. Amikor elolvastam, azzal szembesültem, hogy minden, ami miatt féltem, ami miatt kétségbe voltam esve, azok ma már nem okoznak gondot, megoldottam őket. Amikért imádkoztam, Isten egytől egyig megadta nekem, sőt, ki merem mondani, sokkal többet és jobbat adott, mint amit én valaha is gondoltam, elképzeltem volna.

Tehát most felteszem magamnak – és neked is, kedves Olvasó – a kérdést: Istennek tényleg lehetetlen?

Sidó Zsuzsanna

Forrás: teso.blog