Fekete István

54 éve hunyt el Fekete István

54 éve, 1970. június 23-án hunyt el Budapesten Fekete István népszerű magyar író, az „erdész-vadász irodalom” egyik legkiemelkedőbb alakja.

Élete során 26 kötete jelent meg, halála után is több kiadvány jelent meg, köztük regény, elbeszélések, novellák, állattörténetek, színművek, memoárok, filmforgatókönyvek.

Olyan híres művek születtek tollából, mint a Tüskevár, a Téli berekA koppányi aga testamentuma, de KeleVuk és Csí történeteit is neki köszönhetjük.

Somogy megyében, Göllén született 1900. január 25-án, első gyerekként a családban. Édesapja, Fekete István tanító, iskolamester és gazdaember volt. Édesanyja, Sipos Anna volt. Az elemi iskolát helyben végezte.

A természethez már gyerekkorában közel került, gyakran járta az erdőket, mezőket, nádasokat.

1910-ben elköltöztek Gölléről Kaposvárra, itt fejezte be tanulmányait. 17 évesen a Zászlónk közölte egy versét.

1917-ben, a Nagy Háború idején besorozták. Katonáskodása után mezőgazdász szakra iratkozott be Mosonmagyaróváron, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, ahol 1926-ban szerzett oklevelet. Diplomáját hasznosítva előbb Baranya megyében Bakócán segédtisztként, majd Ajkán vezető gazdatisztként dolgozott.

Közben 1929-ben feleségül vette Piller Editet, 1930-ban született meg Edit, két évvel később István nevű gyermeke.

Ajkán kezdett el írni. Országos hírnevet szerzett állattenyésztés és növénytermesztés kapcsán, keze alatt virágzott a birtok. 1937-ben jelent meg első regénye, A koppányi aga testamentuma, ami azonnal híres lett. Két évvel később jelent meg a Zsellérek regénye. 1940-ben jelent meg állattörténeteket tartalmazó kötete, a Csí – Történetek állatokról és emberekről, itt tűnt fel először a kis Vuk is.

Szinte minden évben jelent meg elbeszéléskötete vagy regénye, emellett kiemelkedő volt forgatókönyvírói munkássága is.

1941-ben Budapestre költöztek, az író a Földművelésügyi Minisztériumban kapott munkát. Emellett pedig folyamatosan írt.

A kommunista rezsim alatt háttérbe szorították, munkásságát nem ismerték el kellőképen, mivel az író nem volt hajlandó asszisztálni a hatalomnak.

1955-től ismét közölték műveit, élete végéig termékeny szerző volt. Ebben az évben jelent meg a Kele, a Lutra és a Halászat is.

1957-ben jelent meg a Tüskevár és a Bogáncs, két évvel később a Téli berek.

1960-ban József Attila-díjat kapott. Vuk történetei 1965-ben jelent meg egy kötetben. 1966-ban jelent meg a .

Erős dohányzása miatt 68 évesen kapott először szívinfarktust, ekkor túlélte.

70 éves korában halt meg, szívinfarktus következtében. A Farkasréti temetőben temették el, de gyermekei kérésére Gölle lett végső nyughelye.

Kárpátalja.ma

Nyitókép: Fortepan/Hunyady József