Sisi, a tragikus sorsú királyné
Wittelsbach Erzsébet története éppúgy kezdődött, mint egy mesebeli hercegnőé. A bajor királyi család egyik oldalágából származó lány 1853 nyarán az ausztriai Bad Ischl városába látogatott édesanyjával és nővérével, Ilona hercegnővel. Az utazás nem kis téttel bírt, hiszen a népszerű fürdővárosban már az ifjú Habsburg császár, Ferenc József várta őket, akinek a tervek szerint ekkor mutatták volna be leendő feleségét – Ilonát.
Ferenc József szeme azonban nem a kor nagy szépségének tartott idősebb Wittelsbach lányon, hanem az akkor még mindössze 15 esztendős Erzsébeten akadt meg. A vonzalom kölcsönös volt, és a nem sokat teketóriázó uralkodó alig két nappal az első találkozásuk után már meg is kérte Erzsébet kezét. A menyegzőre néhány hónappal később, 1854. április 24-én került sor Bécsben, hatalmas pompa közepette.
Szépségével és kedvességével nagy népszerűségnek örvendett. A családot ért tragédiák – többek között fiának, Rudolf hercegnek az öngyilkossága – súlyos depressziót okoztak nála, amelyet hosszabb európai utazásokkal próbált enyhíteni. Nehezen viselte a szigorú bécsi udvari etikettet, ezért többnyire Korfun az Achilleion kastélyban, vagy Magyarországon, Gödöllőn tartózkodott.
Sisi liberális elveket vallott és elutasította a bécsi udvar merev szokásait. 123 éve ezen a napon hatvanéves korában érte a halál. 1898. szeptember 10-én a Genfi-tó partján egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. A merénylet nem ellene szólt, a gyilkos saját bevallása szerint csak meg akarta ölni egy királyi család valamelyik tagját.
Nyitókép: Erzsébet királyné mellszobra a Gödöllői Királyi Kastélyban, Zala György alkotása. Fotó: Kárpátalja.ma
