93 éve született Latinovits Zoltán
1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán, a „színészkirály”. Az eredetileg építészmérnök diplomát szerző színész kora legnagyobb színművésze volt. A színészlegenda tegnap ünnepelte volna 93. születésnapját.
Budapesten született. Édesapja a földbirtokos Latinovits Oszkár, édesanyja Gundel Katalin, a híres vendéglátó család tagja volt. Zoltán születése után nem sokkal apja elhagyta a családot, aminek fájdalmát a színész egész életében magával vitte.
Testvérei így édesanyja második házasságából születtek, Frenreisz István orvostól. Fivérei szintén a magyar művészvilág kiemelkedő alakjai: Bujtor István szintén a színészi pályán, míg Frenreisz Károly a magyar rockzene világában szerzett nevet magának.
Latinovits 3 éves kora óta szavalt.
Az Állami Szent Imre Gimnáziumban érettségizett 1949-ben.
A gimnáziumi évei alatt egyszer lépett színpadra, és bár nem volt sikeres fellépése, a nézők soraiban ülő Bajor Gizi az előadás után azzal kereste fel, hogy menjen színésznek.
Ám a fiatal Latinovits inkább az építészet felé hajlott, 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen vörösdiplomával fejezte az építészmérnöki szakot. Közben sportolóként is megmutatkozott, a Haladás SE-nél kosárlabdázott NB 1-es tartalékosként, emellett versenyszerűen vitorlázott.
Az egyetemi évei alatt rengeteget szavalt és színjátszó csoportba járt.
A diplomaszerzés után tanult szakmájának hátat fordítva Debrecenbe szerződött segédszínésznek. 1959-ben átment Miskolcra, majd 1961-ben visszament a Csokonaiba. Egy évvel később a Vígszínházba került, 1966-ban a Thália Színházba, majd 1969-ben visszakerült a Vígbe. 1972-től 1 évig Veszprémben játszott és rendezett, majd 1974-től 1 évet az Irodalmi Színpadnál töltött. 1976-tól haláláig a Fővárosi Operettszínházban dolgozott. Híres szerepe volt a Tóthékból az őrnagy, Rómeó és Júliából Rómeó, a Mario és a varázslóból Cipolla lovag.
Közben 1959-től aktívan filmezett.
Élete során több mint 50 filmben szerepelt. Olyan nagy magyar filmekben szerepelt, mint az Isten hozta, őrnagy úr!, Szinbád, Az aranyember, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, vagy az Ötödik pecsét.
Versszavalatai szintén egyedülállóak. József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor vagy Illyés Gyula verseit érzelmekkel telve, átéléssel adta elő.
Életében négyszer díjazták: 1966-ban Jászai Mari-díjjal, 1970-ben Balázs Béla-díjjal és a Magyar Filmkritikusok Díjával a legjobb férfi alakítás kategóriában, 1975-ben pedig Érdemes Művész elismeréssel.
„Ikercsillaga”, Ruttkai Éva, szintén a magyar színészvilág kiemelkedő alakja. Ruttkai válása után együtt éltek. Bár nagyon szerették volna, közös gyermekük nem született. Szerelmi viszonyuk igazi héja-nász volt, egyszerre szerették és tépték egymást.
A nagy művészt Kádár-rezsim, és Aczél „elvtárs” sem tudta eltörölni. Egyedi világnézetével sokakkal összetűzésbe került, de végig kiállt igaza mellett. Magánéletét a depresszió nehezítette.
A színészkirály 1976. június 4-én halt meg Balatonszemesen. Máig nem tudni, hogy véletlen baleset vagy öngyilkosság szakította meg életét.
Latinovitsot halála után sem feledték el. Posztumusz kapott 1990-ben Kossuth-díjat, 1996-ban Magyar Örökség díjat.
2002-ben kisbolygót neveztek el róla, a 132874 Latinovitsot.
Nyitókép: Fortepan/Szalay Zoltán