Tényleg hallásromlást okozhat a gyakori zenehallgatás?

A zene nemcsak élvezetet nyújt, de akár a tanulást vagy a munkavégzést is segítheti. Hallásunkra ugyanakkor veszélyt jelenthet bizonyos körülmények között.

A zene mindenütt körülvesz minket. Zenét hallgatunk reggelente munkába menet, zene szól a vendéglátóhelyeken és sporteseményeken, sőt, még a tyúkcsibék csipogásában is megjelenik a popzene és a dzsessz. Sokan tanulás vagy munka közben is kedvenc dalainkat hallgatjuk, és nem véletlenül. Mint azt dr. Jillian Hubertz audiológus, az amerikai Purdue Egyetem professzora írja a The Conversation oldalán, kutatások igazolják, hogy vannak, akik jobban teljesítenek bizonyos feladatokban, ha közben a zene segít nekik összpontosítani. Persze e téren nagy egyéni eltérések lehetnek. Vannak például, akik csak csendes környezetben tudnak fókuszáltak maradni, de még ha élvezzük is a zene nyújtotta előnyöket, akkor sem mindegy, mi szól a fülünkbe pontosan, sem az, hogy milyen teendőt igyekszünk éppen ellátni.

Általánosságban az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni dalválasztáskor a területen született tanulmányok szerint:

• Mind a jól ismert, mind az instrumentális dalok jobban segítik a koncentrációt tanulás közben, mint az új zeneszámok és azok, amelyekben szöveges ének is elhangzik. Az instrumentális zene emellett a szövegértést és a verbális és vizuális memóriát igénylő feladatokat is kevésbé zavarja.
• A halk és gyors zene pozitív hatással bír a tanulásra, ellenben a hangos és gyors, a hangos és lassú, illetve a halk és lassú dalok inkább hátráltatják azt.
• Ha valami olyan dolgot csinálsz éppen, ami mozgás vagy extra motivációt igényel, például edzel vagy takarítasz otthon, akkor a vidám, tempós dallamok lehetnek a leginkább segítségedre.
• Minél bonyolultabb a feladat, amelyre figyelned kell, legyen szó akár problémamegoldásról, akár tanulásról, annál valószínűbb, hogy a zene zavaróan fog hatni, és jobban jársz, ha inkább kikapcsolod.

A fentieket figyelembe véve tehát jobb esélyekkel állíthatjuk szolgálatunkba a zenét. Dr. Hubertz szerint azonban van egy fontos részlet a kérdésben, amely – egészen más szempontból – elővigyázatosságot igényel: a hangerő.

Hangerő, idő, távolság

Mindegy, hogy hangszórón, fej- vagy fülhallgatón keresztül szól-e a zene, a túl nagy hangerő károsíthatja a hallást – figyelmeztet a szakember. Ezt nevezzük zaj okozta halláscsökkenésnek, amely sokkal gyakoribb, mint azt talán elsőre gondolnánk. A probléma forrása, hogy az erős zajhatás károsíthatja a belső fül szőrsejtjeit, amelyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a hanghullámok érzékelésében. Egyetlen extrém hangos zajhatás éppúgy bajt okozhat, mint a hónapokon, éveken keresztüli ismételt magas hangerő, származzon az akár zenehallgatásból, akár munkahelyi zajártalomból például valamilyen zakatoló gép mellett dolgozva. Mindez azért is jelentős, mert bár a fül egyes részei képesek a regenerációra, a belső fül nem. Ráadásul a hallásromlás már egészen fiatalon megmutatkozhat: egyesült államokbeli felmérések szerint a 12-19 éves korosztály közel egyötödnél mérhető zaj okozta halláscsökkenés az egyik vagy mindkét fülön.

A kockázat mértékét alapvetően három tényező határozza meg: a hangerő, az időtartam, amíg ki vagyunk téve neki, valamint az, hogy milyen közel van hozzánk a hangforrás. A hangerő mértékegysége a decibel (dB). Nagy általánosságban a 70 dB alatti hangerőt tekinthetjük biztonságosnak, beleértve zenehallgatás során is. Összehasonlításképpen: egy átlagos beszélgetés körülbelül 60 dB hangerőn zajlik, mint a városi forgalom zaja már nagyjából 80 dB körül alakul. A fűnyírók 95 dB-es, egy rockkoncert 120 dB-es, míg a tűzijáték 140 dB-es hanghatással jár. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) heti bontásban határozza meg a zajártalom egészségügyi határértékét. Például 75 dB hangerőn legfeljebb 40 órán keresztül hallgathatunk valamit egy héten, 89 dB-es hangerő mellett viszont legfeljebb másfél órát szabad eltöltenünk.

Intő jel lehet, hogy túlzott hangterhelésnek tettük ki magunkat, ha tompának érezzük a hallásunkat, cseng a fülünk, vagy ha gondot okoz megérteni egy beszélgetőtársunk mondandóját egy méter távolságból. Habár hallásunk a legtöbbször rendeződik ilyen esetekben, fontos tudatosítani magunkban, hogy mindennek ára van. Még az átmeneti halláscsökkenés is tartós károkat idézhet elő a belső fül struktúráiban, összességében rontva érzékszervünk hosszú távú egészségét.

Így tudhatod biztonságban a füleidet

Ami néhány éve még eszünkbe sem jutott volna, mára a mindennapok szerves része: számos zajszintmérő applikáció elérhető az okostelefonokra, még akár okosórákra is. Ezek pedig kiváló támpontot nyújthatnak annak eldöntésére, hogy egy adott környezet zaja mennyire veszélyes. Ha pedig fej- vagy fülhallgatót használsz, akkor ne állítsd 60 százalék fölé a hangerejét a gyárilag megadott skálán. Ezenkívül ökölszabályként az is megállja a helyét, hogy ha valaki más is több mint egy karhossznyi távolságból hallja a füledre, füledbe illesztett eszközből kibocsátott dallamot, akkor túl magas hangerő. Érdemes eleve jó minőségű, zajszűrő mechanizmussal ellátott eszközt vásárolni, amely alacsonyabb hangerő mellett is élvezetes zenehallgatást biztosít.

Nemcsak a hangerő, hanem az időtartam is lényeges szempont lehet. Szintén hasznos tehát, hogy mértékletességet gyakorolsz a zenehallgatásban, és gyakran tartasz szüneteket, elkerülve ezáltal, hogy túlterheld a hallásod.

Forrás: hazipatika.com