Őszi napsütésben…

…sétálok. Már azt hittem, nem lesz ilyen idén, úgy berobbant az ősz. Egyik nap még olvad a málna a számban, másnap rotty. Párizsba is tegnap beszökött. Szürke lett minden, hűvös a levegő, komorak az arcok, pedig én megfogadtam, hogy soha nem törlöm le arcomról a mosolyt. Hajrá, jókedv, vidámság! Gondolom, most arra gondolsz, hogy a magamra erőltetett mosoly felesleges, talmi, átverés. Nem az, mert én így érzem magam jól. De ez nem normális, vagyis te, én. Na és? Nevezz bolondnak, én azt fogom mondani neked, hogy boldog. Én így vagyok boldog, ez segít nekem. Ez az új túlélési technikám. A mosoly, a derű.

Próbáltam másként, nem megy. Most nem, és mivel életem véges, nincs idő kísérletezni, mi volna ha!?

Tibor így fogalmaz: Nincs idő gólörömre! Azaz fordítsunk rajta: Van idő gólörömre! Illetve csak arra van idő, amire akarjuk, és én eldöntöttem, hogy erre akarom pazarolni a drága időmet! Örülni mindennek, mosolyogni mindenen. Ennyi.

Ui.: írjátok be a keresőbe, hogy nyuszimotor, és megértitek minden szavam, ha esetleg nem értenétek. (írta a szerző mosollyal az arcán.

Erbé
Kárpátalja.ma