122 éve született Illyés Gyula
122 éve született Illyés Gyula magyar drámaíró, író, költő, lapszerkesztő, műfordító, a XX. századi magyar irodalom ikonikus alakja.
Illyés Gyula 1902. november 2-án látta meg a napvilágot a tolnai Felsőrácegrespusztán, egy uradalmi gépész fiaként.
Több helyen folytatta tanulmányait, Dombóváron, Bonyhádon, végül Budapesten, ahova édesanyjával került fel, miután szülei elváltak.
Első versét, az El ne essél, testvért 18 évesen közölte a Népszavában, név nélkül.
1921-ben az Izabella utcai kereskedelmi iskolában érettségizett le. Ezt követően a budapesti egyetemen magyar-francia szakot hallgatott. 1922-ben emigrálnia kellett, Párizsban élt, könyvkötőként kereste a kenyerét. Egy ideig a nagynevű Sorbonne diákja volt, megismerkedetett az avantgárd irányzatokkal, és ahogy otthon is, itt is a munkásmozgalomhoz csatlakozott. 1923-tól publikált cikkeket az Ék és Ma lapokban, három évvel később hazatérhetett, és Kassák lapjában jelentette meg írásait, a Munkában és a Dokumentumban. 1927-ben közölte első kritikáját a Nyugatban, következő évtől költőként is jelentkezett. Közben hivatalnokként dolgozott.
1931-ben vette feleségül Juvancz Imrát, akivel 1938-ig házasok. Baumgarten-díjat kap 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1936-ban. 1934-ben az írószövetség révén a Szovjetunióban tett látogatást, ugyanebben az évben a Válasz munkatársa lett. Négy évvel később már a társszerkesztője a nagynevű Nyugatnak, közben a Nemzeti Bank sajtóreferense, és alapító tagja a Márciusi Frontnak. 1939-ben újranősült, Kozmutza Flórát vette el. 1941-ben a Magyar Csillag szerkesztője. 1944-től bujkálásra kényszerül, egy évvel később nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt elnöke 1946-ig, majd ugyanettől az évtől 1949-ig a Választ szerkesztette, de közben visszavonult a közélettől. MTA tag is volt 1946-tól 1949-ig.
Illyés igencsak termékeny irodalmárunk volt.
Költészetének eleje expresszionista és szürrealista behatású, de tárgyias és szabadvers formájú, ami első köteteiben, az 1928-as Nehéz földben és az 1930-as Sarjúrendekben mutatkozik meg. Következő köteteiben – Három öreg (1931), Ifjúság (1932), Hősökről beszélek (1933) – elbeszélő költeményeket írt. Hangját a nép elnyomása ellen Szálló egek alatt (1935), Rend a romokban (1937), Külön világban (1939) és Egy év (1945) versesköteteiben hallatja először igazán. Verseit sokáig nem jelentetheti meg. ’60-as évekbeli kötetei – Új versek (1961), Dőlt vitorla (1965), Fekete-fehér (1968) – az öregedés tudatában születnek meg.
Munkásságát utolsó évtizedeiben fedezték fel és ismerték el igazán. Többek között Kossuth-díjat kapott 1948-ban, 1953-ban és 1970-ben is, 1950-ben elnyerte a József Attila-díjat, 1966-ban a Le Grand Prix International de Poésie tünteti ki.
Illyés Gyula Budapesten hunyt el 1983. április 15-én. Halála után, 1989-ben posztumusz állították vissza MTA tagságát.
Nyitókép: MTI/Zinner Erzsébet