Új Neptunusz-holdat fedeztek fel a Hubble felvételei alapján
A Hubble-űrtávcső felvételei alapján 2013. július 1-jén egy eddig ismeretlen holdat azonosítottak a zöldeskék bolygó körül. A Neptunusz-holdak sorában tizennegyedik kicsiny égitest átmérője nem éri el a 20 kilométert.
A most felfedezett kicsiny holdacska átmérője nem éri el a 20 kilométert – így a Neptunusz rendszerének legkisebb égitestje -, ez lehet az oka, hogy a Voyager-2 űrszonda nem tudta detektálni, amikor 1989-ben elrepült a bolygó mellett és felmérte annak hold- és gyűrűrendszerét.
Az új holdat Mark Showalter (SETI Institute, Mountain View, California) fedezte fel 2013. július 1-jén, miközben a Neptunusz halvány gyűrűinek íveit tanulmányozta a Hubble-űrteleszkóp felvételein. Elmondása szerint a rendszer tanulmányozását nehezíti, hogy mind a holdak, mind a gyűrűk gyorsan keringenek a bolygó körül, ezért egy olyan módszert kellett kigondolniuk, mellyel ez a gyors mozgás nyomon követhető. Az eljárás lényegét sporthasonlattal érzékeltette: egy fotóriporter a 100 méteres síkfutás résztvevőinek fényképezése közben a gyors futókra fókuszál, így azok képe éles marad(hat), ennek fejében azonban a háttér elmosódott lesz.
Showalter a vizsgálatait azonban kiterjesztette jóval a gyűrűrendszer határain túlra is, így vehette észre az eddig nem észlelt halvány fehér pontocskát a bolygótól mintegy 105 ezer kilométer távolságra, a Larissa és a Proteus holdak pályája között.
Az új égitestre utaló jel felfedezése után Showalter 150 darab, 2004 és 2009 között a Neptunuszról rögzített Hubble-felvételt vizsgált át, melyeken ugyanaz a fehér pont újra és újra megjelent. Az adatok alapján a 23 órás keringési idejű holdacska Neptunusz körüli pályáját is sikerült felrajzolnia. Az S/2004 N 1 jelzéssel ellátott égitest fényessége a szabad szemmel még éppen látható csillagokénak mindössze százmilliomod része.
A Neptunusz legnagyobb, a Holdhoz hasonló méretű kísérőjét, a jeges Tritont valószínűleg a Naprendszer külső régióit uraló Kuiper-övből fogta be. Ez a folyamat jelentősen megbolygathatta a bolygó eredeti holdrendszerét: a legtöbb hold ma megfigyelhető pályája minden bizonnyal ezen esemény után alakult ki, mikor a Triton elfoglalta szokatlan, retrográd irányú pályáját az óriásbolygó körül.
Forrás: csillagaszat.hu