Mondd el ma: Te hogyan kezeled a stresszt?
A stressz mindenki életében jelen van, hol nagyobb, hol kisebb mértékben. Fokozottan igaz ez az olyan emberek életében, akik felelősségteljesebb feladatokat vállalnak. Négy olyan személynek tettem fel a kérdést, hogy milyen megoldásokat találnak a stressz csökkentésére az életükben, akik megfeszített tempóban élik az életüket, ennek ellenére sikereket érnek el, és eredményesek.
Huszár Péter, Beregszász alpolgármestere:
„Különleges technikám nincs rá. Istenfélő ember, református presbiter vagyok. Ha nagyon összeborulnak a gondok a fejem felett, akkor imádkozni szoktam. Általában a Jóisten segítségével van erőm. Hiszem azt, hogy nem véletlenül vannak az emberek azon a helyen, ahova kerülnek. Az Isten valószínűleg méltónak tartott arra, hogy itt legyek, hogy tudjam viselni ezt a nyomást, ezt a terhet. Igyekszem a mindennapokban helyre rakni a problémákat. Mindig a következő lépést látom magam előtt. Természetesen van, hogy nem sikerül. Ha sok a gond, akkor van, hogy az ember elfelejt valamit, nem megy valami. Olyankor egy mély levegőt kell venni, és visszagondolni arra, hogy hol akadtam el az ügyben. Lényegében soha nem szoktam hibást keresni, hanem minden esetben és minden helyzetben a megoldást keresem. Úgy gondolom, hogy az ilyen fajta hozzáállás sok erőt tud adni, így próbálom intézni az ügyeimet. Ha elkezdünk hibást keresni, akkor soha nem jutunk a végére, hanem csak egymásra mutogatunk. Ha megoldást keresünk, akkor hamarabb le tudjuk zárni a gondot, és le tudjuk tenni a súlyt a vállunkról. Mindenkinek meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a lelke nyugodt legyen.
Nehéz helyzetekben nagyon fontos a családom támogatása. Akik mellettem voltak és támogatták azt a döntést, amikor a kinevezésemet elfogadtam. Valamint a polgármester baráti tanácsaira is számíthatok, ha olyan kérdésbe futok bele, amelyekkel eddig még nem találkoztam.”
Pirinec Karolina gyerek-szépségkirálynő:
„Eleinte, amikor még hatéves voltam, kicsit izgultam a színpadon, de most már megszoktam, és nincs bennem lámpaláz. Számomra nem jelent ez stresszt. Amikor sokat kell készülni, gyakorolni a járást, a beszédet, ruhát próbálni a versenyekre, ezt mindet be tudom osztani, és iskola mellett is meg tudom oldani az anyukám segítségével. Még zeneiskolába is járok három szakra: ének, hegedű és zongora. Számomra az a stressz, ha nem tudok eljutni egy-egy versenyre, ha valamilyen okból lemaradok. Akkor hiányzik, és inkább az okoz rossz érzést.”
Levcsenkó Eleonóra hétgyerekes édesanya, tanító, papfeleség:
„A gyermekeink 27, 26, 24, 19, 15, 10, 7 évesek. Nem egyszerű hétgyerekes anyának lenni, az biztos. Már csak a generációs különbségek miatt sem, és azért sem, mert ami bevált a három nagy gyereknél, az már a kicsiknél nem működik. A kisebbeknél sokszor úgy érzem magam, mint akit újra bedobtak a mélyvízbe, és újra meg kell tanulnia úszni.
Ezen kívül más stresszhelyzetek is vannak. A nagyobbaknál az volt a legnagyobb harc, hogy ne menjenek el otthonról anélkül, hogy szólnának. Most pedig a legnagyobb kihívás, hogy ne a gép mellett üljenek, ne a tévét bámulják. A stresszt kezelni néha nagyon nehéz, főleg ebben a háborús időszakban, hiszen a férjem legtöbbször nincs velünk, így minden az én nyakamba szakad. Hívő emberként a Jóisten mellett tudom a feszültséget levezetni, vagy egy-egy sírással szoktam könnyíteni a lelkem súlyán. Rendszeresen járok szertartásokra templomba, ahol megpróbálom kiönteni a szívemet. Ott sok erőt kapok. Nem mondom, hogy hirtelen minden megoldódik, de sokszor kapok olyan választ, amire magamtól nem biztos, hogy rájönnék.
Néha szedek valamilyen vitamint vagy étrendkiegészítőt, nyilván növényi alapút, nem antidepresszánst. Inkább a B-komplexumokat, magnéziumot, mert hallom, hogy csökkenti a stresszt.
Emellett természetesen próbálok beszélgetni a kamasz gyerekeimmel, megbeszélni a konfliktusokat, megérteni őket. Habár modern szülőnek érzem magam, ettől függetlenül vannak dolgok, melyeket konzervatív módon látok. Ezek néha nézeteltérést szülnek.
Többen mondták, hogy valószínűleg én nagyon türelmes ember vagyok, ha ennyi gyereket vállaltam. Közben én mindennek nevezem magam, csak türelmesnek nem. De valahol remélem, hogy így van. Az a tény, hogy a három nagyobb gyerek már megtalálta a helyét, meg tudtak állni a lábukon, tudják az életüket irányítani, az számomra egy nagyon fontos biztatás, és ilyenkor érzem, hogy talán annyira nem rontottam el. Jólesik, hogy már felnőtt korban is olykor tőlem kérnek tanácsot, és számít az én véleményem. Tehát az alagút végén látom a fényt.”
Dobsa-Németh Beáta, a Kárpátaljai MCC vezetője:
„Nagy szerencsém van, mivel az MCC nagyon odafigyel arra, hogy csökkentse a stresszt az életünkben. Ez azt jelenti, hogy minden egyes munkavállalónak egy évben három-négy alkalommal olyan jellegű képzésen vagy tréningen kell részt vennie, ami segít az önfejlesztésében is, például reziliencia, kommunikáció, időmenedzsment, pszichológia témában. Ennek célja, hogy az akadályokat jól és helyesen győzzük le. Mégis a mindennapi stresszt nekünk kell legyőznünk, nekünk kell megtalálnunk önmagunkban a harmóniát. Édesanyaként és vezetőként szerintem a legnehezebb dolog megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a munkánk ne menjen a család rovására, jusson idő mindkettőre. És közben ne feledkezzünk meg saját magunkról, legyen énidő. Mint a libikókánál, az életünknek mindig van egy olyan része, amely feljebb van, és van, ami lejjebb. Egy dolgozó családanyának pont az a legnehezebb, hogy ezt egyensúlyban tartsa. A mai világban ahhoz, hogy egy család jól tudjon működni, ahhoz mindkét félnek a munka mellett ki kell vennie a részét a háztartásban, a gyereknevelésben.
Kárpátalján a feleségek szerepe a háború kitörése óta felértékelődött. Sok családban az anyuka itthon maradt a gyerekekkel, az édesapa pedig külföldön tartózkodik. Így a nőnek azokat a feladatokat is el kell végeznie, ami addig a férjének volt a dolga. Ráadásul hétvégéken, ünnepnapokon nekiindulnak, és elutaznak az édesapához. Ez egyrészt szomorú, másrészt jó, mert a nők önbizalma nőtt, sokkal jobban látják azt, hogy mennyire értékesek. A férjek is észreveszik, hogy a feleségükre, arra a törékeny nőre mennyire lehet számítani, hiszen valódi Zrínyi Ilonákként, valódi anyatigrisként tudják megvédeni nemcsak a gyermekeket, hanem a családjukat is.
Nálam a takarítás és a főzés mindig feszültséglevezető hatással bír. Reggelenként pedig, miután elviszem a kisfiamat óvodába, egy egyórás testedzésre megyek. Gyerekkorom óta sportolok. Esténként pedig jógázok, ez segít az elalvásban. A sportoláson kívül még egy hobbim van: a nyelvtanulás. Két éve tanulok koreaiul. Szabadidőmben koreai sorozatokat nézek.”
Fehér Rita