Tóth Dominika: szonett

azt mondtad eltünteted a holnapot
helyére csillagokat szórsz ezüsttel
tenyerembe nefelejcseket ültetsz
míg én lelkemre igazgatom karod

lesz mikor nem menekülünk egymástól
árnyékom árnyékodban talál fényre
addig is feküdj szempilláim alá
mesélj valami szépet a szavakról

egyszer megszabadítasz önmagamtól
addig is benned hagyom törött felem
elevenen párolgok el nyakadról

nem hallok és táplálkozom a zajból
azt mondtad egy idő után könnyebb lesz
most azt várom, hogy kilépj a falból

Forrás: Viszontlátás II.

Nyitókép: Pércsi Tamás