A nap verse: Szalai Borbála: Az égi juhász

Mikor a Nap ágyba bújik
s kihuny arany fénye,
a vén Hold, az égi juhász
elindulhat végre.

Nyaka köré kanyarítja
lágy felhősubáját,
s kitereli legelészni
népes csillagnyáját.

Bandukol a barik után,
komótosan lépked,
ezüst fénye beragyogja
a nagy égi rétet.

Öregesen totyog szegény,
hamar el is fárad,
ilyenkor az ég peremén
vet magának ágyat:

leteríti nagy subáját,
elnyújtózik rajta,
ám a csillagbarikákat
így is szemmel tartja.

Sajnos, mégis elcsatangol
néha egyik-másik,
számadáskor derül csak ki,
mennyi is hiányzik.

Biztos, te magad is láttad,
– nem is egyszer, százszor –,
mikor épp egy csillagbari
megszökik a nyájból…

Hullócsillag lesz belőle,
el is tűnik végleg…
Soha többé nem látja meg
a nagy égi rétet…
Forrás: kmmi.org