Legendák Kárpátalján: Az ungvári vár legendája

Ungvár: Kárpátalja megyeszékhelye, kulturális kavalkád, nemzetiségek színes felhője, múlt és jelen összeforrása, páratlan hangulatú diákváros… Biztos vagyok abban, hogy aki járt már vidékünk központjában, s volt ideje kicsit szemlélődni a városban, az még számos pozitív jelzővel tudná folytatni a sort.
Jómagam egyetemi éveim alatt találkoztam a város ismert és kevésbé ismert nevezetességeivel, a helyi magyar ajkú diákság összetartásával, összetartozásával, s most, hogy visszagondolok ezekre az évekre, számos kedves pillanatkép jön elém: a Korzón hegedülő idős zenész bácsi, az Ung-parton tett délutáni s esti séták, a Színház-tér forgataga, a komolyzenei koncertek a Megyei Filharmóniában, a beregszászi magyar színház előadása a zsúfolásig megtelt Bábszínházban, éneklés-gitározás a református templom melletti parkban… Számomra mindezt és még rengeteg minden mást is jelent Ungvár. És persze nem hagyható ki az ungvári vár, a méltóságteljes, gyönyörű vár, melyhez – mint vidékünk számos más hasonló építményéhez is – több legenda is fűződik. A legismertebb szerint – mint minden valamirevaló várban – itt egy nő szelleme kísért éjszakánként. De ki lehet-e nő, s miért jár vissza minden éjjel?…

„A régmúltban a vár gazdája egy híres lovag volt. Ennek a lovagnak volt egy gyönyörűségesen szép leánya, akinek a híre messze földre eljutott. Történt, hogy az egyik kényúr szemet vetett a várra. Célját a lovag szép leányának szívén keresztül akarta elérni. A jó kiállású, megnyerő modorú udvarló hamar magába bolondította az ifjú várúrnőt, aki szerelmének, semmi rossztól nem tartva, elmondta apja féltve őrzött titkát. Történetesen, hogy milyen fegyverek vannak a várban, hány katona ügyel a védelemre, milyen titkos folyosókon lehet kimenekülni a várból veszély esetében. A beszélgetést kihallgatta a leány komornája, aki azonnal jelentette az árulást. Az idősödő várúr rettentő haragra gerjedt és parancsot adott, hogy leányát falazzák be élve a várpincébe, ahol a szerencsétlen később meg is halt. A temetetlen halott lány szelleme sír és bolyong a várban, szerelmét keresve mindaddig, míg a hajnali kakasszó pirkadatot nem jelez…”

Az ungvári várat Kárpátalja egyik legismertebb nevezetességeként tartjuk számon. Első írásos említése a Gesta Hungarorumban található, mely szerint 903-ban a honfoglaló magyarok bevették ezt a várat. A XI-XIII. századok folyamán a vár a magyar királyok tulajdonát képezte, később különböző nemesi családok tulajdonába került. Az 1315-1317. évi felkelés után a várat Károly Róbert Drugeth Fülöpnek adományozta, aki elkezdte a mai vár felépítését. A Drugethek 369 éven át voltak a vár urai. Az erőd fontos szerepet töltött be a Rákóczi-szabadságharc idején. 1775-ben Mária Terézia a Munkácsi Görögkatolikus Püspökségnek adományozta. Ezt követően itt működött a vidék első felsőfokúnak számító tanintézménye, a Királyi-Püspöki Egyházmegyei Szeminárium és Líceum.
Az ungvári várpalotában ma a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és Képtár található.
Az erőd egy vulkanikus eredetű sziklán, az Ung folyó kanyarulata felett mintegy 24-30 méter magasságban áll, alaprajza szabálytalan négyszög. Belső udvarában egy 40 méter mély kút biztosította a vízellátást ostrom idején. A várkertben ma megtekinthető az a kiterjesztett szárnyú turulmadár, amely egykor a Munkácsi vár emlékoszlopát díszítette.
(A legenda megtalálható a www.hhrf.org weboldalon.)