50 éve hunyt el Agatha Christie
Agatha Christie az angliai Devon városában született harmadik gyerekként 1890. szeptember 15-én. Testvérei: Madge és Monty. Agatha szerint apja határozatlan, nem túl intelligens ember volt, de nagylelkű, szimpatikus és megértő. Agatha gyermekkora boldog és biztonságos volt, zeneórákkal, nyelvtanulással, tánciskolával tarkítva.
Egészen apja haláláig, ami a kislány tizenegy éves korában következett be. Anyjával maradt a hatalmas villában, s vigaszt keresve a zenébe menekült. Segítség nélkül, már ötéves korában megtanult olvasni, a krimik világába pedig a húga, Madge vezette be. Tizenhét éves volt, amikor anyja elküldte Kairóba, ahol megismerkedett Archibald Christie-vel.
Közben kitört az első világháború,
Agatha ápolónőként dolgozott, Christie pedig bevonult katonának. Bár kétéves kapcsolatuk alatt többször is szakítottak, a férfi végül megkérte Agatha kezét. A családból senki sem volt jelen, amikor 1914. december 24-én hirtelen összeházasodtak. Az ifjú férj visszatért a frontra, Agatha pedig a kórházba, s közben megírta első könyvét,s ezzel útjára indította Hercule Poirot felügyelő karrierjét.
Több kiadó is visszautasította a kéziratot, míg végre 1920-ban sikerült megjelentetni. A könyv jó kritikákat kapott. Ez idő tájt a házaspár már Londonban élt lányukkal, Rosalinddal. Agatha férje a városban dolgozott, ő pedig a háztartást vezette és írt. Agatha szenvedélyes utazó volt, elkísérte férjét az egy éven át tartó világ körüli útra is.
Aztán jöttek a gondok. Agatha édesanyjának halála, majd nem sokkal később férje bejelentette, hogy másik nőt szeret és elválik. Agatha elhagyta Angliát, és Tenerifére költözött lányával, ahol tovább írt.
Ismét hosszú utazások következtek, a legendás Orient expresszen Bagdadba, Damaszkuszon és Isztambulon keresztül.
Ott ismerkedett meg a híres régésszel, Leonard Wolley professzorral és feleségével, valamint Wolley segédjével, Max Malhovannal, akivel azonnal egymásba szerettek.
Férjhez is ment 1930-ban a 12 évvel fiatalabb férfihoz, bár a családja őrültségnek tartotta ezt. Több hónapot töltöttek a Közel-Keleten, ahol Agatha írt és segített az ásatásoknál. Agatha nem volt nagy véleménnyel saját írói tehétségéről:
„Ha úgy tudnék írni, mint Graham Greene, vagy Elisabeth Bowen, én lennék a legboldogabb ember. De meg sem próbálom utánozni őket. Megtanultam elfogadni a saját stílusomat. Nem vagyok valami kellemes beszélgetőpartner, nehezen tudom elmondani, amit szeretnék, így inkább leírom. Úgy érzem, nekem való hivatást választottam, írónak lenni azért nagyszerű, mert egyedül dolgozom, ráadásul abban a ritmusban, amelyet én diktálok saját magamnak.”
Férje, Max, csodálta és szerette őt. Hosszú és boldog házasságban éltek. Agatha mindig azt mondta:
„Remek dolog egy régésszel házasságban élni, mert minél öregebb leszel, annál érdekesebb vagy a számára.”
Utolsó előtti regényében legkedvesebb figurája, Poirot felügyelő visszaköltözik Stylessbe és ott hal meg. Megalkotója, Agatha Christie, 1976. január 12-én követte őt. Önéletrajzi regényét halála után adták ki, amelyben így búcsúzik:
„Köszönöm, Istenem, a szép életet, amelyet nekem adtál, és minden szeretetet, amit kaptam.”
Forrás: Heti Pesti Riport,1993. december 9.
Nyitókép: britannica.com
Kapcsolódó: