Több mint könyvklub: közösséggé vált az Ungvári Magyar Olvasóklub
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az indulásról, a kihívásokról, az olvasás erejéről és a jövő terveiről beszélgettünk.
– Hogyan született meg az ötlet az Ungvári Magyar Olvasóklub létrehozására?
– Az ötlet bennem már jó ideje megfogalmazódott. Olvasó emberként és nyelvtanárként mindig hittem abban, hogy a nyelv és az irodalom nemcsak tudást ad, hanem kapcsolatokat is teremt. Ungváron élve egyre inkább azt éreztem, hogy hiányzik a magyar nyelvű közösség, ahol beszélgetni lehet, gondolkodni, kapcsolódni. A Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző program adott végül konkrét lendületet és bátorságot ahhoz, hogy az addigi gondolatból valós kezdeményezés szülessen.
– Milyen célokkal indult a klub, és mennyiben változott ez az elmúlt egy év során?
– A kezdeti cél a helyi magyar közösség megerősítése, az anyanyelv használatának ösztönzése és az olvasás népszerűsítése volt. Ezek az alapértékek nem változtak, inkább tovább mélyültek. Az elmúlt egy év során világossá vált, hogy az olvasóklub nemcsak könyvekről szól, hanem biztonságos, befogadó közösségi térré vált, ahol az emberek figyelnek egymásra, és ahol valódi párbeszéd alakul ki.
– Egy évvel ezelőtt csak egy gondolat volt – milyen kihívásokkal szembesültetek az indulásnál?
– A legnagyobb kihívás az volt, hogy el merjem hinni: van erre igény. Ezért elsősorban az emberek megszólítása volt a legkomolyabb feladat. A jelenlegi bizonytalan élethelyzetünkben sokan nehezen köteleződnek el hosszabb távra, sokan talán zárkózottabbak lettek. Emellett a klub belső szervezési kérdései igényeltek több megfontolást.
– Hogyan választjátok ki az olvasmányokat minden hónapra?
– Az olvasmányválasztás szavazással történik. A klubtagok könyv javaslatokat tesznek, majd összeállítok egy könyvlistát, melyből közösen választjuk meg a havi könyvet.
– Milyen típusú könyveket részesítetek előnyben?
– Ez inkább attól függ, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik könyv leírása tetszik meg. Viszont klasszikus és kortárs műveket, magyar és külföldi szerzőket egyaránt olvasunk. Az az érdekes, amikor sokféle nézőponttal, témával és nyelvi világgal találkozzunk.
– Hogyan zajlanak a találkozók?
– Az első pár találkozót bemutatkozással kezdtük, aztán később, amikor már jól összeismerkedtünk, rögtön a könyv megbeszélésével kezdtük. Mindig van egy moderátor, aki vezeti a beszélgetést. Az elején én voltam, most a lányok is próbálkoznak ezzel a szereppel, és nagyon jól sikerül nekik. Minden találkozó előtt a moderátor beszélgetésindító kérdéseket állít össze, amelyek a megbeszélés alapjául szolgálnak majd.
Idővel alakult ki, milyen fajta rendszer szerint tartsuk a megbeszélést – mindenki sorban fejti ki véleményét, válaszol egy megadott kérdésre stb. Jelenleg legjobban az válik be, amikor a moderátor külön megszólít valakit. Így senki sem marad ki a beszélgetésből. De lényegében mindenki kifejti véleményét.
– Melyik a legemlékezetesebb találkozótok, és miért?
– Az első találkozó mindenképpen meghatározó volt, mert ott vált valóra mindaz, ami addig csak tervben létezett. Emellett az író–olvasó találkozó is különösen emlékezetes volt, mert személyes kapcsolódást teremtett köztünk és az író között. A könyves piknik is egyedi alkalom volt. A klubtagok szerint minden alkalom más, és épp ettől emlékezetes.
– Hogyan formálódott a klub közössége az első év során?
A kezdeti ismerkedésből fokozatosan bizalom, barátság és összetartás alakult ki. Elég hamar, hogy őszinte legyek. Minden találkozón egyre jobban nyitja meg az ember a szívét, a lelkét, a bizalmát – és végül a közös élmény köt össze bennünket. Ma már nemcsak könyvet megyünk megbeszélni, de egymást is meglátni.
– Mennyire aktív az online közösségi tér?
– Nagyon fontos szerepet játszik az online tér is, ott tartjuk a kapcsolatot a találkozók között, könyveket ajánlunk, szavazunk, szervezünk, megbeszélés után ott folytatjuk a beszélgetést, azt, ami kimondatlan maradt, ami utólag jutott eszünkbe. Ez segít abban, hogy a közösség folyamatosan élő maradjon.
– Mit jelent számodra, hogy az olvasóklub nem csak egy könyvklub?
– Számomra ez azt jelenti, hogy sikerült egy olyan teret létrehozni, ahol az emberek önmaguk lehetnek, ahol meghallgatják egymást, és ahol az irodalom egy eszköz a kapcsolódáshoz, nem pedig cél önmagában. Ma tényleg azt mondhatom, hogy új barátokat szereztem, és az egy év megmutatta, hogy támogatjuk egymást és számíthatunk egymásra.
– Milyen szerepet lát a klub a kárpátaljai magyar közösség életében?
– Egy olyan találkozási pontot, amely erősíti az összetartozás érzését. A rendszeres alkalmak segítenek megtartani azokat is, akik egyébként elszigetelődnének, és lehetőséget adnak arra, hogy a közösségi kapcsolatok ne alkalmiak, hanem élők és folyamatosak legyenek.
Az olvasóklub nemcsak kulturális, hanem lelki támaszt is jelenthet. Egy olyan nyugodt, elfogadó közeg, ahol az emberek kiszakadhatnak a hétköznapok bizonytalanságából, megoszthatják gondolataikat, és meghallgatásra találnak.
A klub ösztönzi a kérdezést, a véleményformálást és a kulturált vitát. Ez, véleményem szerint, hozzájárul ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösség ne passzív szemlélője, hanem aktív alakítója legyen saját kulturális és szellemi életének. Hiszen mi nem csupán könyvekről beszélünk, hanem szociális, társadalmi kérdéseket is megvitatunk.
– Hogyan segíti az identitás megőrzését és az anyanyelv használatát?
– Azáltal, hogy rendszeresen magyarul olvasunk, beszélgetünk és gondolkodunk, az anyanyelv nemcsak kommunikációs eszköz marad, hanem élmény és érték is. A klub egy olyan magyar nyelvű tér, ahol az anyanyelv használata természetes és örömteli. Ez különösen fontos Ungváron, ahol a magyarok száma csökkenő félben van. Az olvasóklub segít abban, hogy a magyar nyelv a mindennapi gondolkodás és önkifejezés része maradjon.
– Részt vesztek jótékonysági vagy közösségi kezdeményezésekben is?
– A klub nem egy zárt közösség. Szívesen veszünk részt jótékonysági vagy más fajta kezdeményezésekben. Szerintem nyitottak kell legyünk, hogy a közösségünk ne csak befelé, hanem kifelé is aktív legyen.
– Mit jelent neked személyesen ez a klub?
– Az egyik legnagyobb és legmerészebb kezdeményezésemet jelenti. Amelynek egyetlen pillanatát sem bántam meg. Számomra bátorságot jelent, támaszt, motivációt. Igazából önző célja is volt a projektnek, hogy új barátokra, megértő emberekre találjak. Sok személyes, felemelő pillanattal gazdagodtam.
– Milyen tanácsot adnál azoknak, akik hasonló közösséget indítanának?
– Merjenek kicsiben kezdeni, és ne tökéletességre törekedjenek, hanem őszinteségre. A közösség nem azonnal alakul ki, hanem idővel. Türelmesnek, de egyúttal rámenősnek is kell lenni, az emberekkel pedig figyelmesnek, nyitottnak és buzdítónak. Hinnünk kell önmagunkban, hogy mások is higgyenek bennünk. És nem kell félni segítséget kérni.
Többek között tőlem! Én segítek klubot indítani azoknak, akik szeretnének a saját településükön egy ilyen kezdeményezést. Ennek élő példája a nagyszőlősi olvasóklub, amelyet Meskó Natália alapított meg. Előzőleg tanácskoztunk, megbeszéltük a legfontosabb kérdéseket, az első lépéseket, és szeptember végén be is indult a klub.
– Mik a terveitek a 2026-os évre?
– Folytatjuk havi találkozóinkat, valamint újabb könyves és kulturális programokat fogunk szervezni, tervben vannak filmes délutánok és író–olvasó találkozók hazai, valamint magyarországi írókkal, költőkkel.
– Hogyan látod a klub fejlődését és bővülését?
– Elsősorban az ungvári közösség megerősítése a cél, de hosszabb távon remek ötletnek vélem az együttműködést más városokkal, hasonló kezdeményezésekkel.
Ebben az évben például remélem, sikerül összehozni egy közös találkozót a nagyszőlősi klubbal.
Ezt az évet arra fogom használni, hogy többet beszéljek klubunkról és ösztönözzek más kárpátaljai települést olvasóklub létesítésére.
– Mit üzensz azoknak, akik most hallanak először az Ungvári Magyar Olvasóklubról?
– Azt, hogy bátran csatlakozzanak. Nem elvárásokkal várjuk az embereket, hanem nyitottsággal. Ha valaki szeret, illetve szeretne többet olvasni, beszélgetni, vagy egyszerűen csak része lenne egy aktív magyar közösségnek Ungváron, itt a helye.
Aki pedig egy kicsit is elgondolkodott azon, hogy szeretne egy ilyen közösséget a saját településén – bátran írjon nekem!
– Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok az Ungvári Magyar Olvasóklub életéhez és minél több lelkes olvasót!
Kapcsolódó:
Elismeréseket adtak át a magyar kultúra napján Beregszászban
Író-olvasó találkozó Shrek Tímeával