Csanádi Imre: Ismeretlen katona

Ahol találták, ahol vége lőn,
elkaparták a marhalegelőn.

Hadak nyomán holttestek mindenütt –
bűzlőn, kifosztva ő is ott feküdt.

Nemhogy bakancsa: mása sem maradt –
dögcédula, vagy levél, vagy irat.

Émelygő-szánó, hajszolt emberek
gödörbe húzták: ki sirat, gyerek? –

Nyugszik azóta, névtelen halott,
magában, olcsó fakereszt alatt.

A szőlők útja mellett, ott pihen,
a vérre-torkos Vértes töviben,

silány sírban, az is kővel ragyás,
alig látszik halomnak, – de vigyáz

az állami pásztor, hogy sanyarú
füvéért meg ne gázolhassa juh;

nem fordul rá traktor, szekérkerék;
kijár neki virág egy-egy marék:

viszik-hordják rá, sértett, hű, konok
gyászban, a csöndes parasztasszonyok.

1963

Forrás: DIA