Különleges miniszoborral gazdagodott Perecseny
Miniszobrot avattak a sódar tiszteletére Perecsenyben február 21-én.
A városban, a Pidkova (Patkó) kocsma területén miniszobrot avattak, amely a hagyományos kárpátaljai sódarnak állít emléket.
Erről Olekszandr Bohdanov blogger és helytörténész számolt be.
A sódar nem csupán egy étel, hanem a kárpátaljai konyha valódi gasztronómiai szimbóluma.
Ez a sertéscomb hosszú utat jár be a besózástól és érleléstől a természetes fán történő füstölésig, hogy végül az ünnepi asztal fő díszévé váljon.
A hagyományos sódar (füstölt sonka) készítése alapos sózással, pácolással és füstöléssel történik. A 6-8 hetes folyamat során a sonkát salétromos sóval dörzsölik be, fűszeres (koriander, fokhagyma, hagyma) száraz pácban pihentetik teknőben, naponta forgatva, majd hidegen füstölik. A bőrét díszítve, vékonyra szelve tálalják.
A „sódar” elnevezés magyar eredetű (a „sonka” szóból származik), ami jól tükrözi Kárpátalja soknemzetiségű múltját.
A sódar különleges szerepet tölt be az ünnepi hagyományokban is. Húsvétkor a megszentelt kosár központi eleme a kalács, a tojás és a kolbász mellett. A nagyböjt után a lédús, illatos sonka a bőséget és az élet megújulását jelképezi. Karácsonykor pedig a vendégszeretet és a megbecsülés szimbóluma. Számos családban a recept generációról generációra öröklődik, megőrizve az autentikus sózási arányokat, fűszerezést és a füstölés időtartamát.
A sódart nemcsak önálló fogásként fogyasztják, hanem számos hagyományos kárpátaljai leves és egytálétel alapanyagaként is használják. Babos és káposztás ételekhez adva gazdag, füstös ízt és tartalmas alaplevet biztosít, amely a régió receptjeinek jellegzetes karakterét adja.
Napjainkban a sódar Kárpátalja kulináris örökségének meghatározó része és a térség egyik gasztronómiai névjegye. A miniszobor felállítása pedig nemcsak egy étel előtt tiszteleg, hanem a múlt generációinak munkáját és a Kárpátok szellemiségét is megidézi – azt a hagyományt, amely a füst illatában és az igazi házi hús ízében él tovább.
A miniszobor megalkotója Roman Murnik.
A helytörténész szerint egy ilyen műtárgy segít népszerűsíteni Kárpátalja kulturális és gasztronómiai hagyományait.
