Jánosházy György: Aranylámpás

Székely János emlékének

Ugyanúgy süt a Nap és üt az óra,
és fütyörésznek srácok és szelek,
minden olyan, mint tegnap – csak veled
nem ülhetünk le már baráti szóra.

A vége-nincs okos, komoly vitákat
szerkesztőségi könyvszagú szoba
füstjében nem folytatjuk már soha…
A sírok földje eggyel újra tágabb,

az élőké országnyival szegényebb,
hogy elhagytad – de titkon drága lényed
egy szikráját itt őrzöm legbelül,

és éjidőn, mikor madár se látja,
aranylámpásként tenyerembe ül,
s fényösvényt vág a vaksötét világba.

Forrás: mek.oszk.hu