Lévai Aliz Mária: Lakhatási viszonyok

A lakás először idegen test.
Sehogy sem illünk össze,
a sarkakban ott ül a csend,
minden új lakóval újra
meg kell tanulnia létezni.
A dobozok hetekig bontatlanul állnak,
mintha azt várnák,
meggondoljuk magunkat,
és továbbállunk.
A szomszéd minden éjjel
a parkettát kaparja,
alulról próbálja
kifordítani az időt.
A falak zajjal telnek meg,
a fürdőszobatükörben
ujjlenyomatunk párája.
Mire észrevesszük,
már nem a lakást béreljük,
hanem az életünket benne.