Tovább gyűrűzik a szemétkérdés

Szünetel a szemételtakarítás Beregszász utcáin már második hete.

A háttérben komoly költségvetési problémák állnak. Az eredmény: szeméthegyek a korzó hulladékkal teli konténerei mellett, között, s az utcákon. A szemételtakarításért felelős Bio Bereg cég nem hajlandó elvégezni a munkálatokat a város többhavi, csaknem százhetvenezer hrivnyára rúgó tartozása miatt, amelyből eddig mindössze ötezer hrivnyát törlesztett a kincstár. Folynak a tárgyalások, a szemét pedig, úgy tűnik, marad.

Vizsgáljuk meg azonban a problémát más megvilágításból is. A korzó pár évvel ezelőtti felújításakor elhelyezett zöld szemetes urnák nyilvánvalóan arra szolgálnak, hogy a lócákon pihenő, sétálgató emberek abba helyezzék az apró hulladékot, cigarettacsikket, fagylaltos-, csokoládéspapírt, üdítődobozt. Nem lehet nem észrevenni, hogy a kis szeméttárolók nem ilyen hulladékkal vannak tele: nagy szemeteszsákok buggyannak ki itt is, ott is a kukákból, ahol pedig a kóbor kutyák is besegítettek a „kincskeresésben”, még a zacskók tartalmára is fény derül: háztartási hulladékkal van tele a főutca.

Nyilván ez a legszembetűnőbb, de nemcsak Beregszász központjában tarthatatlan a helyzet. A város szívétől mindössze öt-hét perc távolságra húzódó, uszoda melletti Vérke parti sétány szintén szemétben áll. Itt is hasonló a helyzet: a közeli lakótelep lakói esti és reggeli sétájuk alkalmával, vagy munkahelyükre tartva szabadulnak meg fölös hulladékaiktól – ki tudná azt megmondani? A „tettesek” – akiknek kiléte itt is homályban marad – az udvarokban elhelyezett konténerek helyett ezekbe a kisméretű tartályokba „helyezik el” csöppet sem csinos csomagjaikat, tele burgonyahéjjal, egyéb háztartási hulladékkal. Mindebben az sem akadályozza őket, hogy a zacskót alig tudják beleszuszakolni a kis szemetesbe. Az éjszaka elég hosszú ahhoz, hogy a kóbor kutyák, vagy huligánok, esetleg guberálók kiforgassák a kuka tartalmát, s a szemét ilyen módon elborítsa az egész sétányt.

És végül egy pár, a sorok mögé tekintő gondolat. Az időszakos szemételtakarítási fennakadás nem kellemes, viszont fényt derített az eddig is fennálló másik, talán nagyobb problémára: Európa közepén, büszkén városunk több százéves múltjára, felvilágosult városi polgárokként, még mindig nem ismerjük a „szemetelés” kultúráját. Hogyan is várhatnánk el a gyermekektől, hogy ők jobban csinálják, ha az anyuka maga buzdítja kisfiát a cukorkáspapír eldobására az utcán? A beregszászi szemét a közeljövőben eltűnik. Megváltozik-e azonban a városiak szemetelési szokása, kulturálatlansága?

A helyzet tarthatatlan, a városiak panaszkodnak, az önkormányzat mentegetőzik és mihamarabbi megoldást ígér, a szemét pedig – gyűl és tovább gyűrűzik. S adódik a kérdés: ha nem látszik a közeljövőben a probléma megoldódni, ki akadályoz meg minket, városiakat abban, hogy addig a szemetet egy kis szervezés és önkéntes munka árán akár mi magunk is eltakarítsuk? Amolyan beregszászi „csináld magad, uram, ha szolgád nincsen” módra. A város vezetősége a minap hajlandónak mutatkozott a feladatra, hiszen november 16-án a tisztviselők is seprűt és lapátot fogtak, hogy megtisztítsák a várost.