Weöres Sándor: Eső

Fönn a rozsdás ereszen nehezen
sujt az eső.
Perdűl, pezsdűl, sikosan, habosan,
hát ez is ő.

Kéne most már neked is, nekem is
íly szabadon
járni felhőn, levegőn, s a mezőn,
pára-uton.

Forgolódni odafenn, idelenn,
mint ez a lé,
ember-létbe a tetőn s a cipőn
folyni belé.

(Nyitókép: illusztráció)