„Legyenek láthatóvá tetteid” – Református Egység Fesztivál Debrecenben

Öt évvel ezelőtt Kárpát-medence reformátussága példát mutatott: 2009. május 22-én alkotmányos formában is kimondta a Magyar Református Egyház egységét.

Ezzel azt a keserű fájdalmat is enyhítette, amit az a bizonyos 2004. december 5-ei népszavazás okozott. Egyben előfutára lett a politikai akaratnyilvánításnak is, melynek köszönhetően immáron jogilag is magyar állampolgárok lehetnek a határokkal egymástól mesterségesen elszakított nemzetrészek tagjai.

„Krisztus a jövőnk, együtt követjük Őt” – hirdette az öt évvel ezelőtti jelmondat, s azóta egymásba kapaszkodva, egymásban bízva haladunk. Mint ahogy táncolni is együtt lehet: egyenlő eséllyel egymásba kapaszkodva (mint a néptáncokban), vagy amikor át kell ölelni a gyengébbet. Ezt mutatta be egy úgynevezett kontakt táncban Győri Zsófia táncművész és Kulcsár Tamás, a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthonának lakója. A kerekes székben élő sérült fiatalember bátran bízta magát partnerére, s olyan produkcióval léptek színre, amely nem csupán könnyeket csalt a közönség szemébe, de mindenkit el is gondolkodtatott: bízom-e én a másikban ennyire, s bízhat-e bennem így a társam, az, akit rám bízott az Úr?!…

Debrecen főterén, a Nagytemplom előtti színpadon május 24-én újra több ezren gyűltek össze a Kárpát-medencéből, hogy együtt ünnepeljenek a Református Egység Fesztiválon. A legnépesebb küldöttség bizonyára Kárpátaljáról érkezett: közel 1500-an utaztak 25 autóbusszal, tucatnyi mikrobusszal és személygépkocsival az eseményre. „Újra miénk a tér, magyar reformátusoké, akik 2009-ben azt mondtuk ki ezen a helyen, hogy számunkra Krisztus a jövő, és mi együtt akarjuk őt követni. Azért vagyunk itt, hogy örüljünk annak, amit Isten adott, emlékezzünk, hálát adjunk, összekapaszkodjunk” – mondta köszöntőjében Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki azt kívánta, hogy a 90. zsoltár jó íze legyen a fülünkben, szívünkben! Levélben köszöntötte a résztvevőket Orbán Viktor miniszterelnök és Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztérium vezetője. Az Európai Unió keresztény identitása válságba került, Európa a mammon előtt térdepel, és nekünk meg kell mutatnunk, hogy van még Európában hit, mely az Isten előtt hódol! – fogalmazott köszöntőjében Kósa Lajos, Debrecen polgármestere.

Az eltett öt év jelentőségét, eredményeit Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke foglalta össze. Kiemelte, hogy 2009-ben példát mutatott a református egyház azzal, hogy kimondta: egybetartozunk akkor is, ha hosszú évtizedek óta határok választanak el minket. „Nekünk, akik az Európai Unión kívül élünk, az egység különösen is sokat jelent: a megmaradást, a próbákban erőt” – fogalmazott, aki egyben abbéli örömének is hangot adott, hogy azóta felekezetek fölött is összefogott a magyar nemzet. Így, hogy közösségben vagyunk, egységben van a magyar reformátusság, nemcsak a terheket hordoztuk el könnyebben, hanem közösségünk megerősödött, összeforrott, és ma már bátran beszélhetünk arról, hogy a magyar reformátusság együtt gondolkodik. Az az elv, amit öt évvel ezelőtt megfogalmaztunk, az a hitvallás, hittudat és cél, hogy Krisztusban együtt vagyunk, hogy Krisztusban a jövőnk és Őt együtt követjük, valóban megvalósult. Azért vagyok hálás, mert a szavakon túl, az ünnepségeken túl tapasztaltam és örültem annak, hogy igazi együttműködés jött létre, mondta a püspök.

„A közös egyházban otthont kértünk és kínáltunk, s megtapasztaltuk, hogy a református egység nem öncélú. Isten az elmúlt öt évben gondot viselt ránk, célt és erőt adott. Hisszük, hogy egységünk lehet a népek közötti megbékélés eszköze” – olvasható a Református Egység Fesztivál zárónyilatkozatában, melyet a Generális Konvent Elnöksége, az egységes Magyar Református Egyház operatív testülete fogadott el a találkozó előestéjén tartott ülésén, s melyet Kató Béla erdélyi püspök olvasott fel a megnyitó ünnepségen.

A megnyitót követően több helyszínen is igen színes program várta a résztvevőket. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a gyerekek, a fiatalok és az idősebbek egyaránt megtalálják közöttük a nekik leginkább tetszőt. Természetesen lehetőség nyílt a nagy találkozásokra, beszélgetésekre is.

Az egység jövője. Ezzel a címmel került sor a püspökök kerekasztal-beszélgetésére a Református Kollégium dísztermében, ahol a résztvevők történelmi jelentőségű eseményként említették az öt évvel ezelőtti eseményt. Azóta bebizonyosodott, hogy semmi nem választhatja szét, amit Jézus egybeforrasztott. Egymásra találtunk, igazi közösség lettünk, egymás terhét hordozzuk. Ha nincs egység, nincs jövő. Nekünk Jézus Krisztust kell hirdetnünk, mert aki Rá épít, csak annak van jövője, fogalmaztak az egyháztestek vezetői, akik közül többen a magyarság politikai megosztottságában rejlő veszélyekre is felhívták a figyelmet.

Csoma Áron moderátor kérésére a püspökök címszavakban a legfontosabb célokat, feladatokat is megfogalmazták. Nézzünk ezek közül néhányat: eklézsia- és közösségépítés, hűséges reménykedés, gyógyítás, építés, remény, szervezeti egység, önmagunk háttérbe szorítása, misszió, szentlelkes lendület, tágabb ölelés, krisztusarcú reformátusság, őszinteség, hitelesség összhang a törvényhozásban stb. Elhangzott többek között, hogy a Magyar Református Egyháznak gyógyító egyházzá kell válnia, a hatékonyság érdekében nagyobb szervezeti egységére kell törekedni a sajátosságok tiszteletben tartása mellett, összhangba kell hozni a törvényalkotást…

A legfelemelőbb pillanatokat valószínűleg a legtöbben a rendezvény zárásaként tartott szabadtéri úrvacsorás istentiszteleten élték át. Amikor is ezrek ajkáról zengett a 90. Zsoltár, amikor a Református Egység Fesztivál közel 300 fős Egyesített Kórusa ajkáról szólt többek között a Magyar Ének, amikor közösen adtak hálát az egységért, Isten megtartó kegyelméért, s vették magukhoz a szent jegyeket, s amikor ez a hatalmas tömeg együtt könyörgött: „Isten, áldd meg a magyart!”

Lélekben feltöltődve indult ki-ki haza, a szívükbe ültetett intéssel: fogjátok meg egymás kezét, hordozzátok egymás terheit, legyenek láthatóvá tetteid!