A nap verse: Fodor Géza: Tükörszél

Tükrökből a szél megtörik
bronzezüst árnyalat alatt
flittereikből kél, vakít
villámokat ránt a virradat

Hangokra hullnak a cinkék
színekké ütve szárnyukat
párhuzamukból szívig ér
a tükörbeli mozdulat

Egymásba játszó áttünet
amalgám ködként fehéren
suhogó membránfény-üveg
árnyéka zizzen a légen

Míg újfent késéles szilánk
forogja erdőnk tüzeit
vércsék szeméből csupa láng
zúdul ránk, vijjog a zenit

Forrás: karpatszemle.uz.ua