Egyetemek a YouTube-on: így tanulhatsz ingyen, a fotelből
A világ legjobb egyetemei – köztük a Harvard, a Stanford vagy a MIT – ma már teljes előadássorozatokat tesznek bárki számára online elérhetővé, teljesen ingyen. De miért éri ez meg nekik? És miért félnek ettől a magyarországi intézmények?
„Hacsak a hagyományos egyetemek nem tesznek valamit, az online oktatás teljesen átveheti az oktatásban betöltött szerepüket” – vizionálta néhány hónappal ezelőtt a The Telegraph egyik belső bloggere, Adrian Hon. Szerinte ugyanis tarthatatlan az a helyzet, hogy miközben nap mint nap több ezer diák súlyos összegekért „unatkozik” középszintű előadásokon, addig a világ minden tájáról több millió ember követheti nyomon a leghíresebb professzorok kiemelkedő színvonalú előadásait az internet segítségével – teljesen ingyen.
Otthon, párnák közt
A klasszikus e-learningen túl a világháló még rengeteg lehetőséget rejt – erre a felsőoktatási intézmények is kezdenek rájönni. Legyen szó toborzásról vagy reklámról, oda kell menni, ahol a fiatalok vannak: a videómegosztókra és a közösségi oldalakra. Egyeteme válogatja, hogy csak tudományos érdekességeket, előadásrészleteket, vagyis reklámanyagokat, esetleg nyitott előadásokat, netán egész tanórákat, teljes tananyagot töltenek fel a netre. Utóbbi kettő az, amelyek a blogger Adrian Hon szerint átvehetik a hagyományos egyetemek szerepét, itthon viszont ez még ritka. Általában nem az egyetemi vezetőség, hanem egy-egy lelkes oktatónak vagy hallgatói csoportnak köszönhetően kerülnek fel a tanórák a világhálóra.
„Az online anyagok feltöltésének elsődleges célja nyilván a képzések népszerűsítése, de sokan felismerték azt is, hogy a szakmai közvélemény formálásához már nem elég hatékonyak a hagyományos egyetemi módszerek. Egy tudományos újdonság bemutatása az egyetem falai között, amelyre kizárólag a folyosón kihelyezett plakátról lehet információt szerezni, ma már halálra van ítélve. Figyelembe kell venni, hogy prospektusok átböngészése helyett a diákok egyre inkább saját maguk szerzik be az továbbtanulási ismereteket az interneten fellelhető vélemények és információk alapján” – mondta Beke János, a Szent István Egyetem rektorhelyettese a neten közétett előadásanyagokról.
Az egyetemi előadások publikálására a közelmúltban külön gyűjtőoldalak jöttek létre. A YouTube/EDU-n és az Academic Earth-ön a legnevesebb intézmények, például a Harvard, a Berkeley, a Cambridge előadásaiból is válogathatunk. A témák a politikától kezdve a szélenergia hasznosításának problémáin keresztül egészen az űrhajózásig terjednek, és nagy részük messze túlszárnyalja a home videók csapnivaló színvonalát: profin rögzített és vágott anyagokról van szó, amelyek legérdekesebbjeit a számláló szerint már több százezren is megnézték. Hasonló a Massachusetts Institute of Technology (MIT) OpenCourseWare több száz, bárki által ingyenesen elérhető kurzust kínáló programja. Anyagai jegyzetek, sillabuszok, kiegészítő PDF-ek, videók és audiók formájában érhetők el.
Ha nem is pont ilyen formában, de a magyar egyetemek anyagai is egyre nagyobb számban jelennek meg a neten: általában valamelyik videómegosztón vagy saját weboldalaikon. A Közép-Európai Egyetem (CEU) tanórákról nem, de a legtöbb nyilvános előadásáról rendszeresen készít felvételeket, amelyeket aztán teljes terjedelmében vagy lerövidítve töltenek fel az egyetem oldalára, illetve saját YouTube-csatornájára. Farkas Katalin, az intézmény rektorhelyettese elmondta, egyik céljuk a hallgatók toborzása, de az is fontos szempont, hogy a CEU-s előadások iránt érdeklődő közönség egy internetkapcsolattal bárhonnan szerezhessen információt az egyetemen folyó tudományos életről. A videókat egy kétszemélyes stáb készíti, az általuk feltöltött anyagokat eddig mintegy 56 ezren nézték meg.
A gödöllői Szent István Egyetemen már a nyolcvanas években rögzítettek előadásokat – akkor még videószalagra, de nem kapott visszhangot, mert a vágatlan előadások túlságosan hosszúak és személytelenek voltak. A közelmúltban elsőként a Gépészmérnöki, majd a Mezőgazdasági- és a Környezettudományi Kar is megjelent a neten, de egyelőre inkább a CEU-hoz hasonlóan ismeretterjesztő, toborzó, reklámcéllal.
Az online közösségnek köszönhetően az izgalmas, újszerű megközelítésekkel dolgozó előadók törvényszerűen nagy ismertségre tehetnek szert. Valószínűleg a Harvard tanárát, Michael Sandelt egyetlen jogászhallgatónak sem kell bemutatni. A professzor igazságügyi filozófiai előadásai annyira keresettek, hogy anyaintézményének weboldalán már saját aloldala, előadói Facebook-profilja van, előadásai közül pedig nem egy haladta meg a háromszázezres nézettséget. Hasonlóan népszerűek a Yale-en tanító Benjamin Polak játékelméleti órái vagy a MIT-es Walter Lewin fizikaórái, de magyar példáért sem kell messzire mennünk, elég, ha beütjük a keresőbe Dén Gábor nevét (lásd keretes írásunkat).
Dén Gábor, az Óbudai Egyetem villamosmérnöki karának tanára nemrég hozta létre saját weboldalát azzal a céllal, hogy előadásainak és gyakorlatainak kamerával rögzített és vágott anyagát elérhetővé tegye a hallgatók számára. „A villamosságtan az egyik legnehezebb óra, ezzel a kezdeményezéssel a diákokat szerettem volna támogatni. Rendkívül élvezem, annak ellenére, hogy sokkal nagyon energiabefektetést igényel, hiszen mindegyik órára keményen készülni kell. Tudomásom szerint nincs másik magyar előadó, aki hasonló feladatra vállalkozott volna, pedig sok tárggyal kapcsolatban nagy segítség lenne. A kezdeményezés jelenleg a fiam segítségével működik, az egyetemtől egyelőre nem érkezett anyagi támogatás” – nyilatkozta Dén Gábor, aki nem fél attól, hogy nem járnak majd az óráira, a hallgatók 80 százaléka továbbra is ott ül az előadóban. Szerinte nem katalógussal, hanem izgalmas, felkészült órákkal kell érdekeltté tenni a diákokat. Eredményei már számokban is mérhetőek: míg korábban körülbelül 300 diákból 68-nak sikerült a vizsga, addig a 2010/2011-es őszi félévben már 106 hallgató abszolválta a nehéz tárgyat.
Akadály a szerzői jog?
A tanórák, egész tananyagok rögzítését és közzétételét több dolog is nehezíti. Az egyetemi oktatóanyagok féltése és a szerzői jog kérdése éppen annyira, mint az attól való félelem, hogy a diákok nem fognak bejárni az órára, ha azt neten is megnézhetik.
Nem lehet elítélni az oktatót, ha szerzői jogaira hivatkozva utasítja el a felvételt. Aki részt vett már tartalomfejlesztésben, tudja, milyen jelentős munkát kell befektetni egy-egy tananyag színvonalas összeállításához. Beke János rektorhelyettes szerint természetes, hogy senki sem látja szívesen vissza a maga által „kiizzadt” előadásanyagot mondjuk egy másik intézmény oktatójának anyagában, mindenféle hivatkozás vagy forrásmegjelölés nélkül. „A helyzet bonyolult, mert az egyetemi előadások túlnyomó többsége a szakmai közvélemény által elfogadott ismeretek közlésére alapoz, vagyis a közreadott anyagoknak tartalmilag kisebb hányadát érinti a szerzői jog, sokkal inkább a feldolgozás módszerét” – mondja. Érthető, hogy ha valamelyik oktató csak így egyezik bele, a szerzői jogvédelem meghatározása és érvényesítése ilyen helyzetben szinte lehetetlen. Inkább meg sem próbálják.
„Az előadások rögzíthetősége a személyiségi jogok miatt valóban tanárfüggő. Az eddigi online tananyagok esetében a szerzők általában ragaszkodtak a szerzői és tulajdonjoghoz. Erről mindig külön megállapodás szükséges” – mondta Tóth Magdolna, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese. Az intézményében számos online segédanyag készül folyamatosan, de az órai előadások megosztása még itt is várat magára: „Az előadásokról készített videófelvételek közzététele inkább csak PR célokat szolgálnak” – tette hozzá. Szerinte különösen a power pointos vetítésekkel megtoldott előadások videó formájában nem igazán élvezhetőek, ezért inkább arra szeretnék ösztönözni a diákokat, hogy személyesen vegyenek részt az órákon.
Egy alulról jövő kezdeményezés
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tavaly szeptemberben élesedett az egyetemi előadásokat összegyűjtő videós aloldal, amelyet a BME Egyetemi Hallgatói Képviselete, vagyis maguk a hallgatók igazgatnak az anyagi hátterét is beleértve. A tárgyakat és az oktatókat félévente választják ki, de a videók vágását is diákok végzik. „Nálunk sajnos sokan úgy gondolják, hogy az egyetem reklámértéke a saját története és híre, így nem is nagyon kell a jó márkának reklám, sőt ha lehetne, csak belső használatra készülne minden órai jegyzet, diasor vagy éppen videofelvétel. Éppen emiatt folyamatosan küzdünk azért, hogy minél több előadást vehessünk fel, de sajnos a kezdeti lelkesedés csökkent az oktatók részéről” – mondja Kerkay Péter, EHK-képviselő, a videós oldal jelenlegi felelőse
„A Műegyetem legtöbb oktatott szakán piacvezető, hazai viszonylatban a legjobbnak számít. Más felsőoktatási intézményekben sajnos rendszeresen megjelennek az említett piacvezető szakok fejlesztései, szakmai-tudományos innovációi. Ez a kollégák egy részét arra a következtetésre juttatta, hogy az egyetem szellemi tulajdonának, saját erőfeszítéseinek védelmében nem hozza nyilvánosságra az előadásvideókat” – magyarázta Szabó Tibor, a BME főtitkára.
Ugyanakkor hozzátette, az egyetemi vezetőket, köztük a hallgatói képviselőket is tömörítő értekezlet már többször támogatásáról biztosította a projektet. Az előadásvideók készítése más programokon, például az MBA képzésben évek óta gyakorlat. Szerinte a Műegyetemi Állásbörzének és a Nyílt Napnak, valamint annak, hogy az itt diplomát szerzettek átlagkeresete már pályájuk elején meghaladja a szellemi foglalkozásúak átlagát, nagyobb reklámértéke van. Az oldal jelenleg 28 tantárgy teljes előadássorozatát tartalmazza, mind a nyolc karról a dinamikától a számvitelig, tantárgyanként általában 14 vagy 28 előadást. Az ötletadó elsősorban a MIT volt, a cél pedig a hallgatók támogatása, egyes tárgyaknál ugyanis sokat segíthet, ha az előadást többször is meg lehet nézni.
Nagy Melinda