2015. január 1., csütörtök, Újév napja
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Fruzsina – görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.”
Benedek Elek
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93df32-b4c2″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Hazánkban az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították. A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Az egyházi év advent első napjával kezdődik.
13. századi okleveleink utalnak arra, hogy itáliai eredetű szokásként meghonosodott e napon a királyi adományozás. Ki-ki a mestersége szerszámait mutatta be, s ezután megkapta járandóságát. Egyes kutatóink e hagyomány továbbélését látják néhány, a századfordulón, sőt e században keletkezett leírásban. Erdélyben például a Teleki grófok egyik uradalmában újév napján köszönteni mentek az uradalomcselédei szerszámaikkal, munkájukat mímelve. Hasonló leírásokat olvashatunk erdélyi falusi bérlők udvarában megjelent béresekről is, akik az ostorpattogtatást, kolompolást, zajcsapást addig folytatták, míg az ilyenkor szokásos pénzjárandóságukat meg nem kapták. Az ország más részeiről elszórt adatok vannak arról, hogy a pásztorok ezen a napon nagy zajjal keresték fel gazdáikat, hogy ételt, italt és pénzadományt kapjanak. Az újévi köszöntésnek, különösen a diákok adománygyűjtő rekordálásának hagyományáról és tiltásairól a 16. század óta vannak történeti adataink (Dömötör T. 1964a: 36, 43, 160–161; Bálint S. 1976: 130–131).
A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is. Az utóbbi közel másfél százados néprajzi leírások jól körvonalazzák a január 1-jéhez fűződő hagyományainkat. Ezek java része – mint a legtöbb ünnepi alkalomkor – a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánta megalapozni jóslással, varázslással, mágikus praktikákkal. Vannak köztük országosan elterjedt, ma is ismert szokások és hiedelmek, és vannak helyi hagyományok.
A gazdasági élet kedvező alakulását nagymértékben befolyásolta az időjárás, így nem véletlen, hogy az ünnepek, jeles napok szinte kivétel nélkül az időjárásjóslás alkalmai is voltak. „Ha újesztendő napján szép napfényes üdő van, az jó esztendőt jelent” – tartották például a bukovinai magyarok (Bosnyák S. 1977: 164). A jugoszláviai magyarok népi időjárásjóslása szerint „január 1. Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. Kopácson azt tartják, ha süt a nap, sok hal kerül {7-110.} a hálóba. Szerémségben mondják, ha olvadni kezd, sok bor terem. Másutt azt tartják, ha újesztendő napján szép fényes az idő, jó esztendő lesz” (Penavin 1983: 108).
A moldvai magyaroknál a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokás él. Újév reggelén felkeresik a házakat, és búzát vagy búzán kívül kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magvát szórják szét, miközben jókívánságokat mondanak: „Adjon isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”; vagy: „Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!” (Bosnyák S. 1980: 117).
A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. Újévkor is szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek.
Az állattartással kapcsolatos újévi hagyományok között megtaláljuk a tyúkok abroncsból etetését (az analógiás mágia szép példája), mely sokfelé Luca-napi szokás. Azért tettek a tyúkok köré abroncsot, hogy szét ne széledjenek és egész évben hazatojjanak. A moldvai magyaroknál az újévi gabonamagvakat, melyeket a köszöntők szórtak szét, összeseperték és a tyúkoknak adták. Hajdúböszörményi hiedelem szerint jó tojók lesznek a tyúkok, ha újévkor mindegyiket átdugják a létra fokán.
Újévi első látogatónak férfit vártak, sőt várnak ma is, mert úgy vélik, hogy szerencsét hoz. Volt azonban az állattartással kapcsolatosan is jelentősége. Ugyanis férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben. Gyimes-völgyben ezt így fogalmazták meg,: „Ha férfi lép bé előbb a házba, akkor mind berbécsek lesznek a báránykák, s mind bikák lesznek a borjúk, azt tartottuk. Ha fejérnép jő bé, akkor mind ünők lesznek a borjúk, s nyöstények lesznek a bárányok” (Bosnyák S. 1982: 105). Szalontán is úgy tartották, hogy ha férfi, cigány vagy kéményseprő lép először a házba, az fiút vagy hímállatot jósol. A nő azonban szerencsétlenséget, vagy a szaporulatban lányt, illetve nőstény állatot jelez.
Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Jászdózsán ezt így fogalmazták meg: „Újesztendő napján nem szabad semmit kiadni a házból, mert elszáll a tehén haszna” (Gulyás É. 1976: 149). A bukovinai és moldvai magyaroknál ezen a napon, ha kiseperték a házat, eltették a szemetet, mert attól tartottak, ha kidobnák, ezzel a szerencsét vetnék ki. A Gyimes-völgyi magyarok a trágyát sem vitték ki az istállóból. Általában munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt január 2-ig. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha a házban, mert – a száradni kitett bőrök példáján – az sok elhullott állatot jelentene a következő évre. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.
Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. A szegedi tájon például az újkígyósiak a kútnál mosdottak, korán kelve. Napközben sem fekszenek le, hogy a következő esztendőben nehogy betegesek legyenek. A tápaiak szerint a fekvő betegeknek is fel kell kelniök ezen a napon, nehogy egész évben az ágyban feküdjenek. Tartózkodnak az összeszólalkozástól is. Kerülik a kölcsönkérést. „Deszken, aki leghamarabb fölkel, elmegy a kútra és vizet hoz. Amikor bejön a szobába, megkérdezik tőle, hogy mit hozott. Ő erre háromszor azt mondja: erőt, egészségöt, áldást, békességöt, szöröncsét! Régi ószentiván hagyomány szerint aki újév napján vizet hoz a kútról, a kapun két kannával beönt, hogy ömöljön a pénz is be a házba” (Bálint S. 1980b: 241). Aki hajnalban elsőként merít a kútról, úgy vélték, aranyosvizet merít, mely szerencsét {7-111.} hoz. Ebből a vízből a családtagokat is megitatták. Sarkadkeresztúron úgy mondták: „Ha újévkor valaki először visz vizet, az elviszi az »aranyvizet« és abban az évben mindenbe szerencséje lesz” (Bondár 1982: 12).
Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét, vagy például Jászdózsán úgy mondják, kirepülne a szerencse. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a kővetkező esztendőben. Hajdúszoboszlón azonban tilos volt a kása evése, mert attól tartottak, hogy kiütésesek lesznek.
Sárkeresztesen rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek” (Gelencsér 1981: 192). Szokás volt egész kenyeret szegni, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly menti palócoknál, például Pereszlényben túrós rétest fogyasztanak, hogy hosszú életűek legyenek. A mákos ételt viszont tiltották abban a hitben, hogy sok lenne a bolha a következő esztendőben a háznál. Az Ipolyhídvégiek a nyúl fogyasztásától tartózkodtak, mert elvihetné a szerencsét (Csáky 1987: 72). A Tápió menti falvakban többek között többféle rétest is sütöttek, hogy ezzel „nyújtsák a gazdaságot” (Barna 1985b: 766).
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra. A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük. Jászdózsán tükröt tettek a fejük alá, hogy megálmodják a jövendőbelijüket.
Lónyán a hagyományos újévi étel a kocsonya volt. A kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, kiteszi az udvarra, akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy (Babus 1976: 103).
Újévhez kapcsolódó dramatikus szokásokról csak elszórt adataink vannak. Például a Somló-vidéken újév napján egy legényt öregembernek öltöztettek, akit egy gyerek végigkorbácsolt a falu utcáin, ezzel jelezve, hogy az újesztendő kikergette az óesztendőt (Relković 1928: 103).
A kimondott szó varázserejébe vetett hit az alapja a köszöntés szokásának. Újévkor, akárcsak majd mindegyik ünnepen házról házra jártak köszönteni a felnőttek és a gyerekek. Legismertebb énekük
1. Új esztendő, vígságszerző mos’ kezd újulni,
újulással, víg örömmel mos’ kezd hirdetni.
Ehhez általában valamilyen tréfás adománykérés kapcsolódott, például Nagyszalontán (Bihar m.):
| {7-112.} Diksi-buksi garajcár, |
| bújj ki az ablakfián! |
| Tyúk ide, búbos, |
| kalács ide, fonatos! |
| A gazdasszony piros, |
| a jánya takaros, |
| az ura bakkancsos. |
| (MNT II. 1. sz.) |
Kalotaszegen reggel indultak újévet köszönteni. A kalotaszegi szokásokat bemutató monográfia e köszöntők sokféleségéről ad számot, a múlt századi gyűjteményekből ismert szövegektől a tankönyvekből tanult rövid versikékig, régies hangulatú rövid köszöntőkig. Az utóbbira példa:
| Tudom disznót, jót öltetek, |
| Kolbászt, májast töltöttetek, |
| Ha engem nem részesíttek, |
| Több újévet ne érjetek! |
| (Vasas–Salamon 1986: 33) |
Sajátos szokások éltek egy erdélyi magyar faluban, Magyarózdon. A hajnali derengés előtt kezdtek a férfiak, legények, fiúgyerekek csattogtatni ostoraikkal, ökörcsengőt rázva. Hárman-négyen álltak össze:
| – Gazduram megengedi csattogtatni? |
| – Meg, meg. Vágjátok, hogy menjen! |
Köszöntőt mondtak, sőt adománykérő rigmust is:
| Eljött újesztendő |
| Borzas szakállával |
| Fenyegetnek ingem |
| Kétágú korbáccsal. |
| Ne fenyegess gazda, |
| Tégy bort az asztalra, |
| Majd én is eljüvek |
| A zsíros pánkóra. |
| Zörgetik a kócsat |
| Pénzt akarnak adni, |
| Ha ötvenhányt adnak |
| El se fogom venni, |
| Hogyha egy lejt adnak |
| Meg fogom köszönni… |
{7-113.} Pirkadatkor indult az Aranycsitkó (általában felnőtt férfi), ott, ahol kisebb gyermek lakott, a csengőjét rázva nyihogott, és az ajtót megnyitva mogyorót, diót, almát szórt be (Horváth I. 1980: 132–134).
Vasszilvágyon még a hatvanas évek végén is jártak újévet köszönteni a fiúgyerekek. Csapatosan mentek házról házra. Engedélyt kértek: „Szabad-e újévet köszönteni?” Majd rákezdtek:
| Boldog újévet! |
| Bort, búzát, barackot, |
| Kurta farkú malacot, |
| Szekerembe kereket, |
| Köcsögömbe feneket, |
| Poharamba vörösbort, |
| Hadd ihassak bőven, |
| Az új esztendőben. |
Végül ismét boldog új évet kívántak és a háziaktól pénzt kaptak (Tátrai Zs. gy. 1966). A zoboralji Kolonban szerencsézni jártak:
| Az újévnek reggelén köszönteni jöttem, |
| A fiúi szeretet hozott ide engem. |
| Az úr minden jókkal a házat szeresse , |
| A benne lakókat sokáig éltesse. |
| Boldog újévet kívánok! |
Ugyanitt a bakter a halaperdára tűzött piros almával ment szerencsézni (Brath–Sándor 1985: 8).
Ipoly menti palócoknál az újévi köszöntők ma is gyűjthetők. Egyik változatuk így hangzik
| Boldog újjévet kívánok |
| Az újj esztendőbe, |
| Fehér kenyér dagaggyon |
| A nyárfa teknőbe! |
| Hús, kenyér és ruha |
| Legyen mindig bőven |
| A patikát felejcsük el |
| Az ujj esztendőbe! |
| (Csáky 1987: 68) |
Az újévköszöntők többsége szilveszterhez kapcsolódik, hiszen a népi hagyomány szerint e két nap együvé tartozik.
Magyar Néprajz VII.
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Kóródy Sándor (Daróc, 1843. január 1. – ??). Ügyvéd, író, költő, lapszerkesztő. Apja tiszttartó volt. Tízéves korában elárvult, ezután anyai nagyanyja nevelte. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Sárospatakon végezte, 1863-ban szerzett diplomát. Tevékenyen részt vett a főiskolai ifjúsági irodalmi mozgalomban. Fiatal korában többször fellépett műkedvelő színészként Újhelyen, Patakon és Beregszászban. 1864-65-ben Pesten volt joggyakornok, itt is kapcsolatban állt írókkal, művészekkel, akik nagy hatással voltak rá. 1865-ben Beregszászban nyitott ügyvédi irodát. 1866-ban állandó műkedvelő társaságot szervezett, amely aztán hosszú ideig fennállt, s jövedelmét iskolák támogatására fordította. 1872-82 között a város tiszti ügyésze volt. A nevelésügy terén és az egyházi közéletben is jelentős szerepet vállalt. A beregi egyházmegye világi jegyzője, 1883-ban pedig egyházmegyei tanácsbíró lett. 1882-től tizenhárom évig Bereg megye árvaszéki ülnöke és elnökhelyettese, valamint tiszteletbeli főügyésze volt. Részt vett a Bereg megyei Közművelődési Egyesület megalakításában is. Sikeres mozgalmat indított az irodalom és a vidéki színjátszás fejlesztéséért. 1893-ban ő hozta létre a Beregszászi Irodalom-és Műpártoló Egyesületet (BIME), amelynek első elnöke volt. 1896-ban kilépett a vármegyei szolgálatból és a máramarosszigeti református jogakadémia tanára lett. Első költeménye a Vasárnapi Újságban (1861) jelent meg. Több lap közölte humoros, társadalmi s egyéb cikkeit. 1874-től a Bereg főmunkatársa volt, amelyben 700-nál több cikke jelent meg. 1874-től 1896-ig több ízben volt a lap segédszerkesztője. Álnevei: Papra Morgó, Vérkeparti, Fa Jankó, Csergő, Gránit. Írásai jelentek meg a Beregi- és Ugocsai Naptár ban (1875) és szerkesztette a Beregvármegyei Képes Naptárt (1890, 1891) is.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.) könyve alapján.
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Megkezdődik az államiság ezer évének emléket állító, 2001. augusztus 20-ig tartó millenniumi év (2000).
Petőfi Sándor 1823-ban ezen a napon született egyszerű emberek gyermekeként Kiskőrösön. Mint a világirodalom egyik lírai lángelméjét a maga korában a világ öt legnagyobb költőjeként tartották számon. Verseit több mint félszáz nyelvre fordították le, (a kínai általános iskolákban ma is tanítják Szabadság, szerelem c. versét) de prózaíróként is a legelső sorba állítják. Olvasott németül, angolul, Bem tábornokkal franciául levelezett. A szabadságot követelte hazájának és a népnek, nagy szerepe volt a márciusi napokban. Katonának állt, s minden valószínűség szerint a segesvári csatában esett el, egyes kutatók szerint Szibériába hurcolták és ott érte a halál.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7df32-b4c2″][vc_column_text]MIT HOZ AZ ÚJ ÉV?
„…várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá.” (Zsidók 10:13)
Tegnap azt olvastuk: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr” (1Sámuel 7:12). Ma olvassuk el ezt: „Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei” (Zsidók 10:13 Károli). Figyeld meg a következő szavakat: „mindeddig” és „immár”. Az első a múltra utal, a második a jövőre mutat. Ha aggaszt, hogy mit hoz a jövő, emlékezz vissza Isten hűségére, melyet az elmúlt évben tapasztalhattál, és akkor ki tudod majd mondani: „Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr… tett. Mind beteljesedett.” (Józsué 21:45). Istenen kívül ki írhatna ilyen önéletrajzot, ki dicsekedhetne ilyen pályafutással? Pál apostol visszagondolt azokra az időkre, amikor sátorkészítőként kellett dolgoznia, hogy keresményével fenn tudja tartani magát, és végezhesse misszióját. Eszébe juthatott megkorbácsolás, megkövezés, és hogy elárulták olyanok, akikben megbízott. De hallgasd csak, mit mond minderről: „…mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok” (ApCsel 26:22). Jeremiás ugyanígy érzett: +Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:2-23). Bizonyára előfordult, hogy cserbenhagytad Istent valamikor az elmúlt évben, de ő cserben hagyott-e valaha is téged? Nem, és nem fog ebben az évben sem, bízz hát benne! A. B. Simpson írta: „Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott.”
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2df32-b4c2″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szűz Mária, Isten anyja
Karácsony nyolcada, Jézus névadása. Mária, Jézus édesanyja, az Isten Fiát szülte, ezért Isten anyja. Őt köszöntjük ezen a napon, és Kérjük, segítsen az egész év során, hogy Fiával járhassuk utunkat.
A keresztény ókorban a gondviselő Isten megengedte, hogy az eretnekségek támadásai csiszolják a kinyilatkoztatásból megismert igazságokat. Az efezusi zsinaton az Atyák megfogalmazták és hittételként kihirdették: mivel a Boldogságos Szűz Mária Jézus Édesanyja, Krisztus Istensége miatt a Boldogságos Szüzet megilleti az Istenanya cím. Urunk, Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta. Méltó, hogy az egész esztendőt az Õ anyai gondoskodásába ajánljuk.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]