Vasárnapi üzenet: Márk evangéliuma 8.,36.

Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Márk evangéliuma 8.,36.)
Megnyerni a világot! Fiatalok, középkorúak és idősebbek közös álma ez, csak épp a tartalom változik korosztályonként. Megnyerni a világot, elérni egy-egy nagyobb pozíciót, alkotni valami maradandót. Nincs olyan ember, aki ne szeretne előrelépést az életében. Ugyanakkor nem gondolom, hogy az ilyenfajta ambíciók ellen irányulna ez az igevers. Mégis elgondolkodtat.
Mert mit használ az, ha az életedben minden megvan, de a lelked éhezik és haldoklik?
Mit használ az, ha a pályád során hatalmas eredményeket érsz el, de nincs békesség a családodban?
Mit használ az, ha tisztelet és megbecsülés vesz körül, miközben belül üressé válik az életed?
Ez az igevers tulajdonképpen egy költői kérdés. Ami azt jelenti, hogy anélkül is tudjuk rá a választ, mielőtt arra válaszolna valaki. Mi jelent ez a mi esetünkben? Mi a válasz erre a költői kérdésre? A következő:
Semmit!
Semmit sem ér az, hogy enyém a világ, s talán én vagyok a leggazdagabb a környezetemben, de az életemben nincs ott Isten.
Semmit sem ér a vagyonom, mert nem tudom átvinni a túlvilágra.
Semmit sem érnek a küzdelmeim, ha Isten áldása nincs azokon.
Semmit!
Életem során, mikor elém került ez a mondat a Bibliából, mindig egy szomorú embert képzeltem magam elé. Egy olyat, aki nagyon sok mindent elért, de mégsem találja a helyét a világban, nincs öröme és békéje. Egy olyan embert, akinek az élete kívülről makulátlan, de belül üres. Kívülre azt mutatja, hogy minden rendben van, de belül nincs semmi.
A Krisztus követése nélküli élet a mai is. Meg lehet nyerni magunknak a világot, azon a bizonyos ranglétrán mindig feljebb lehet kerülni, ami önmagában véve nem is baj, de ha mindez a lelkünk rovására történik, akkor igen, akkor rengeteget veszítettünk, elveszítettünk mindent.
Ezért ne magunknak akarjuk megnyerni az embereket és a világot, hanem Istennek. S ha ez a cél lesz a szemünk előtt, akkor hiszem, hogy Isten minden mást elrendez, és a helyére tesz. Helyreáll az egyensúly és a harmónia. Keresztyén emberként az lehet az elsődleges célunk, hogy a saját életünket Isten kezébe tegyük, vele éljünk és másoknak segítsünk megtalálni Krisztust.
Amikor Jézus elbúcsúzott a tanítványaitól, ezeket a szavakat mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté evangéliuma 28. rész 18–20. versek) Ez az utolsó parancsunk tőle, de valahol én ebben látom a folytatást: másokat megnyerni Istennek, azon túl, hogy az életem már az övé. Mert így biztonságban vagyok és tudom, hogy velem van Isten. Ő a világ legnagyobb nyeresége.

Máté Richárd,
derceni és izsnyétei lelkipásztor