Bartha Gusztáv: Szerelem

Épülsz.
Szépülsz bennem,
érted
magamból kinnrekedtem.
Benne sejlel
minden mozdulatban
– hiába állnék –
mellettem sétálok
veled:
árnyékod szoknyája
lebeg,
s lehánthatatlan bűvköre
burok,
magába zár,
magzatod vagyok –
szerelem.

Élet születik,
szerelem,
megfogan a kegyelem,
vágya
légies,
s szárnyal
a lélek
hozzád
utcák hosszán…
Hiába állok
mozdulatlan,
magadba zársz
a mozdulatban:
vajúdok,
s valami istenit
szülsz.