Vasárnapi üzenet: „Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve…” (Mk 16,4)

Kedves testévek! Nagyon közel van hozzánk a húsvéti örömhír: Jézus feltámadt és él!
Ha ezt a szót kimondjuk, hogy halál, akkor legtöbbször a koporsóra, a temetésre, a temetőre gondolunk. Ez is éppen eléggé megterhel bennünket. Ugyanakkor a halál ott kezdődik, amikor az ember feladja a reményt. Hányszor megtörténik, hogy egy beteg már nem akar meggyógyulni. Hiába tesznek meg mindent az orvosok vagy a család, ha a beteg úgy érzi, hogy ő már nem fog meggyógyulni. Miért? Mert úgy érzi, hogy olyan akadályok tornyosulnak előtte, amit már nem tud legyőzni.
Hányszor megtörténik, hogy a családi kapcsolatok azért halnak meg, mert a családtagok úgy érzik, a kapcsolataik megromlottak és azokat már nem lehet helyreállítani. Házastársak, akik egykor azzal az elszántsággal kezdték el közös életútjukat, hogy életüket közösen, szeretetben éljék le. Aztán történik valami, és egyszer csak úgy érzik, nincs tovább. Szülők és gyermekek között sokszor egészen apróságok miatt romlik meg a jó kapcsolat, majd lesz belőle harag, elköltözés. Vándorutunkon sok akadállyal találkozhatunk.
A húsvét éppen arról szól, hogy Isten előtt nincs lehetetlen, még a halál ténye, a halál legyőzése sem volt lehetetlen feladat. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a halál legyőzetett.
Az asszonyok voltak azok, akik kimenve Jézus sírjához, azt tapasztalták, hogy a kő el van hengerítve. Halottat kerestek, és élőt találtak! Az első húsvét reggelén a sírhoz kimenő asszonyok nagy kérdése azonban ez volt: Ki hengeríti el a nagy követ? Az elháríthatatlan akadály egyszerre csak megszűnt. Tovább lehet lépni ott, ahol eddig nem lehetett továbbmenni.
A Biblia csak a tényt említi, hogy üres a sír, Jézus él, mert feltámadt. Ki tette, hogyan tette? Isten maga tette, és újra meg újra megteszi, ha ezt engedjük. Sokan boldogan tesznek bizonyságot ma is arról, hogy Isten meghallgatta imádságaikat és megtapasztalták a tőle kapott szabadító erőt. El merjük-e hinni, hogy előtte nincs lehetetlen? Hogy nincs olyan betegség, nincs olyan gyász, nincs olyan kapcsolat, amit ő ne tudna gyógyítani. Isten ott van az örömben és a bánatban is mellettünk. Nem azt mondja, hogy a mi emberi szenvedésünk nem igazi szenvedés. Nem mondja azt, hogy a baj nem baj, hogy a halál nem halál. Ehelyett azt mondja, hogy előtte nincs lehetetlen, mint ahogy a nagy kő sem volt lehetetlen.
Nem véletlen, hogy az első húsvéti hitvallás ez volt: Feltámadt az Úr! Bizonnyal feltámadt! Ez ad reménységet nemcsak a halottainkra nézve, de a mi életünkre nézve is!
Legyen bizonyosságunk, hogy Isten előtt nincs lehetetlen dolog. Ami előttünk lehetetlen, Isten előtt lehetséges. Ne féljetek: feltámadott Urunk van nekünk, aki erős és hatalmas!

Cseresznye Albert,
hetyeni lelkipásztor