Vasárnapi üzenet: Húsvét harmadik vasárnapja

Krisztusban kedves testvéreim. A mai vasárnapon húsvéti szent időnk harmadik vasárnapjához érkezett egyházunk.

Ezekben a napokban az Úr feltámadása miatti örömtölti el a keresztény emberek szívét. A húsvét utáni 50 napot egyetlen nagy liturgikus örömünnepként üljük meg. A mai napon Szent Lukács evangéliumából halljuk részletünket, melyben arról tudósít bennünket az evangélista, hogy mi történt azután, miután az Emmausz felé tartó tanítványok visszatérnek Jeruzsálembe. Nagy örömmel újságolják a Jeruzsálemben lévő tanítványoknak azt, hogy találkoztak a feltámadott Úrral, hogy hallották az Ő csodálatos tanítását, és hogy felismerték Őt a kenyértörésben. Miközben ezeket a csodálatos élményeket megosztják társaikkal, egyszer csak maga Jézus jelenik meg közöttük abban a teremben. Milyen csodálatos ez, kedves testvéreim. Szinte a fülünkbe csengenek Jézus szavai, melyekkel megígérte, hogy ha valahol akár ketten vagy hárman is összejönnek az Ő nevében, Ő közöttük lesz. Ezek a tanítványok is Jézus nevében vannak már együtt. Róla beszélgetnek. A vele kapcsolatos élményeket mondják el egymásnak, és egyszer csak ott van Ő maga. Természetesen ezek a tanítványok ekkor megijednek, és azt sem tudják, hogy mire gondoljanak hirtelen. Az Evangélium azt írja, hogy szellemet vélnek látni, de Jézus azonnal megnyugtatja őket.Újra hallják azt a jól ismert nyugtató, bátorságot adó hangot. Azt a hangot, melyet nem lehet összetéveszteni egyetlen más hanggal sem. A mester hangját, aki azonnal mutatja nekik kezét és lábát, azonnal mutatja nekik oldalát, és amikor még mindig nem mernek hinni, akkor ennivalót kér tőlük és a szemük láttára eszik is abból. Amikor pedig úgy látszik, hogy végre elhitték azt, hogy drága mesterük van velük, emlékezteti őket arra, hogy mindezeket a dolgokat már előre megírták vele kapcsolatban. Arról beszél, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, meg kellett halnia és fel kellett támadnia az Atya akarata szerint. Arról szól, hogy ez nem a véletlen műve volt, hanem az Isten előre elhatározott terve. Péter apostol is így fogalmaz pünkösdi beszédében, melyben reflektál Krisztus szenvedésére és halálára. Legfőképpen pedig azt kell megjegyeznünk, hogy mindez értünk történt. A mi üdvösségünkért vállalta mindezt Krisztus. Az irántunk való mélységes szeretet vitte őt ara, hogy mindezt megtegye értünk.
Nekünk is ezt kellene tudatosítanunk magunkban, kedves testvéreim, ebben a szent húsvéti időben. Krisztus Urunk a mi üdvösségünkért halt meg és támadt fel, hogy nekünk visszaszerezze az elveszített istengyermekséget. Ha Krisztus így szeretett minket, akkor nekünk is szeretnünk kell egymást, ahogyan Krisztus apostola tanítja a Szentírásban. Adja az Úr, hogy Krisztus végtelen szeretetében megmerítkezve hiteles tanúi és követei legyünk az Ő szeretetének. Ámen.

Molnár János,
beregszászi esperes-plébános