Kárpátalja ma: búcsúnapi vásár

Házi készítésű nyalóka, ehető rózsafüzér, perec – emlékszik-e rájuk a kedves olvasó? Már a szovjet időben is azért nyavalyogtunk ugyanis szüleinknek, hogy vegyenek mindegyikből egyet (legalább!) a búcsúban. Persze akkor nem minden szülő tehette meg, hogy egy halom édességet vegyen a gyerekének a búcsú napján tartott vásárban, kollektív szegénységünknek legalább megvolt a pozitív egészségügyi hozadéka. Érdekes azonban, hogy a búcsúnapi vásárok eme jellegzetes jelenségét ma, évtizedek múlva is élvezhetjük, a felvételt ugyanis vasárnap készítettem Fancsikán. S az ember kicsit úgy érzi, megállt az idő, a nyelvünkben meghonosodott szovjet kifejezés jut eszembe a nosztalgikus hangulat kapcsán: „vszpomnyim molodoszty”. S az íze ugyanolyan, mint gyerekkorunkban, az emberek pedig ismét közösségi élményt élhetnek át, csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. A nyalókák nem szupermarketes termékek, bár fogalmam sincs, egészségesebbek-e azoknál, a búcsú azonban összehoz, közösséget épít, kapcsolatokat erősít. Emiatt is jó érzés tudni, hogy az ember nem egy posztindusztriális, hanem egy nagyon is tradicionális társadalom része itt, Kelet-Közép-Európában.

Sponták Szabina
Kárpátalja.ma