Romamisszió Beregújfaluban

Csodálkozva tekintek azokra a személyekre, akik valamilyen formában missziós tevékenységet folytatnak. A hittel végzett munka meghozza gyümölcsét, főként, ha egy hátrányos közösségben végzik azt.
Kárpátalján ma több helyszínen működik romamisszió. Nem mondhatjuk, hogy könnyű ezzel a kisebbségi csoporttal foglalkozni. Legtöbb esetben az iskolázatlanság, analfabetizmus, viselkedési és illemtani szabályok ismeretének hiánya jellemzi a közösségeket. Így nem túlzok, ha azt mondom, hogy aki vállalja, hogy valamilyen formában tanítja és egyengeti útjukat, nagy feladatot vállal.
Beregújfaluban több éve működik romamisszió. Az ottani táborban mintegy 70 család él, főként magyar anyanyelvűek. A családok egy része római katolikus, így ez az egyház vállalta a feladatot, hogy segíti és támogatja az itt élők hitbeli életét. A misszió munkájáról Bunda Szabolccsal beszélgettem, aki jelenleg rendszeresen kijár a táborba és hittanórákat vezet.
Mint elmondta, a hitoktatás és maga a misszió mintegy húsz évvel ezelőtt kezdődött a Beregújfaluhoz tartozó táborban Majnek Antal püspök kezdeményezésére, aki úgy gondolta, hogy az evangélium mindenkié. Emellett különösen szívén viseli a romák szociális támogatását is.
„Ha jól tudom, kezdetekben laikusként Béres Ágnes kezdett foglalkozni a romákkal Kárpátalján. Én, jómagam, 2006-tól végzem a missziói munkát kizárólag Beregújfaluban. Itt természetesen nem velem kezdődött a munka. Korábban Mészáros Domokos atya magyarországi domonkos szerzetes, ismertette meg a tábor lakóival a római katolikus vallást, amikor itt, Kárpátalján teljesített missziói szolgálatot. Olyannyira fellelkesítette őket, hogy közös erővel egy imaházként és templomként szolgáló épületet is sikerült felépíteniük, mely hosszú évekig szolgált közösségi alkalmak helyszínéül – mondta Bunda Szabolcs. – Időközben Domonkos-rendi nővérek érkeztek Kárpátaljára, akik Majnek Antal püspök kérésére szintén kijártak a közösségbe, és végezték missziói munkájukat. Majd Bohán Béla, Pogány István és Michels Antal római katolikus papok jártak ide ki. Én is általuk kerültem a beregújfalui cigányközösség közelébe. Majd később heti rendszerességgel jártam hozzájuk hittanórákat tartani, felkészítve a fiatalokat az elsőáldozásra.”

Közösségi alkalmak
A misszió alkalmain vegyesen vesznek részt a közösség tagjai. Nehéz őket rendszerességre szoktatni. Egy konkrét korosztálynak, például 8-10 éveseknek hirdetett hittanórára is mindenki eljön 6 évestől 16-ig. „Ilyenkor úgy lehet velük dolgozni – mondja Szabolcs –, hogy az érintett korosztály tagjait előre ültetem, a többiek pedig a hátsó sorokban foglalnak helyet.”
Az említett foglalkozások mellett liturgiát is tartanak a településen. A szentmisét jelenleg Molnár János beregszászi plébános végzi kéthetente. A köztes vasárnapokon pedig teológiai végzettsége lévén, Bunda Szabolcs tartja az alkalmakat.
A romákkal való munka itt nem egyszerű. Nagy részük sem írni, sem olvasni nem tud. Így például házi feladatot sem kaphatnak. Egyedül az évtizedekkel-századokkal korábbi oktatási módszerrel sikerül némi tudást beléjük csepegtetni: közös tanulás a tanórák alkalmával és a hangos magolás. Sajnos ez sem teljesen hatékony, hiszen az év végére már rég elfelejtik azt a tananyagot, amit az év elején tanultak. Az viszont tény, hogy a hittanórákra és liturgiákra szívesebben elmennek, mint például iskolába. „Ennek talán az az oka, hogy itt csak egyedül vannak, külön a magyar gyerekektől, és nem kell kimozdulniuk a tábor területéről sem” – mondja a hitoktató.
Egy-egy alkalomra néha ötven gyerek és felnőtt is érkezik, de ha rossz az idő, vagy egyéb kifogást találnak, alig tízen-húszan jelennek meg. Ez a létszám azt jelenti, hogy évente körülbelül 8-10 fiatalt lehet többé-kevésbé megfelelően felkészíteni az elsőáldozásra.
2015-ben a „Szent Márton Karitász” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványnak köszönhetően egy tanfolyam indult a táborban. Ennek célja, hogy az idősebb korosztály tagjait írni és olvasni tanítsák. Egy helyi tanárnő járt rendszeresen a közösségbe és tartott tanórákat, sajnos nem sok eredménnyel. A kezdeti lelkesedés a tanfolyam elindulásával alábbhagyott, és különböző okokra hivatkozva igen kevés rendszeres résztvevője volt az óráknak. Mindössze néhány felnőtt fejezte be sikeresen, vagyis tanult meg írni és olvasni. Emiatt folytatása sem igen lesz a projektnek.

A vallási nevelés és megélhetés
A település életébe nem láthatunk be, így azt sem tudjuk pontosan megállapítani, hogy mennyire tartják be a vallási tanításokat. A polgármester véleménye szerint a településen nincsenek nagyobb bűncselekmények, amiről csak remélni lehet, hogy a vallási nevelés és a misszió munkájának eredménye.
A beregújfalui roma közösség tagjai igen nyomorúságosan élnek. Munkájuk nincs. Egyesek napszámba járnak, s a nyári időszakban így némi pénzhez jutnak. A többség színesfémet gyűjt, vagyis „vasazik”, ahogyan a településen is mondják, amit máshol eladnak. És néhány család ma is hagyományos roma mesterséggel, vagyis a kosárfonással foglalkozik. Az igen szép termékeiket Beregújfaluban és a közeli településeken értékesítik. Mindemellett pedig néhány család csak az államtól kapott szociális támogatásból kénytelen megélni.

A fentieket végigolvasva láthatjuk, hogy van még mit tenni a roma közösségben. És talán nemcsak ebben, hanem a Kárpátalja többi településein élő roma kisebbségi közegben is. A missziói tevékenységet végző személyeknek pedig Isten adjon erőt és hitet, hogy tovább folytathassák a hitbeli és erkölcsi nevelést!

Gál Adél

Kárpátalja.ma