Mit kell tudni a 2-es típusú cukorbetegségről?

A 2-es típusú cukorbetegség hatására a szervezet nem képes megfelelően energiává alakítani az ételeinkben lévő szénhidrátot, emiatt növekszik a vér cukortartalma – ez pedig hosszú távon fokozza a vakság, ideg- és szervi károsodás, a szívproblémák és más komplikációk esélyét.
Felnőttkorban jelentkezhet, korai tünetei igen enyhék, olyannyira, hogy a cukorbetegek egyharmada gyakorlatilag nem is tud a betegségéről. A korai tünetek közül leggyakrabban a szomjúság, szájszárazság, megnövekedett étvágy, szokatlan testsúlyváltozás, illetve a gyakori, akár óránként jelentkező vizelési inger jelentkezik. A vércukor emelkedésével megjelenhetnek az olyan tünetek is, mint a fejfájás, elmosódott látás vagy a kóros fáradtság.
Sokszor ezt a betegséget csak akkor diagnosztizálják, amikor már előrehaladottabb állapotában van, ezt lassan gyógyuló sérülésekből, gyakori Candida- vagy húgycsőfertőzésekből, illetve bőrviszketésből lehet megállapítani.

A cukorbetegség a nemi szervekben lévő véredényeket és idegeket is kikezdi, aminek hatására nehezebben lehet ingereket érezni és az orgazmust is nehezebb elérni – férfiaknál potenciaproblémák jelentkezése, nőknél a vaginális szárazság kialakulása is esélyesebb. A cukorbetegek egyharmada él át valamilyen típusú szexuális problémát.
Szerencsére vannak olyan kockázati tényezők, amelyeket képesek vagyunk befolyásolni: küzdhetünk a túlsúly és a lustaság ellen, leszokhatunk a dohányzásról, ehetünk kevesebb vörös húst, feldolgozott húst, magas zsírtartalmú tejterméket és édességet, valamint csökkenthetjük koleszterin-, illetve triglicerid-szintünket. Vannak azonban olyan kockázati tényezők is, amelyek rajtunk túlmutatnak: 45 év felett például nagyobb az esély a betegség kialakulására, illetve akkor is, ha van cukorbeteg felmenő a családban. A nőknél extra kockázatot jelenthet, ha már állapítottak meg nála terhességi cukorbetegséget vagy policisztás ovárium szindrómát, illetve szültek olyan gyermeket, aki 4,5 kilónál többet nyomott.

A betegség megelőzésében sokat segíthet az étrend figyelése, az elfogyasztott szénhidrát, zsír és protein naplózása, ennek ismeretében ugyanis könnyebb elkerülni a nem kívánt kalóriákat (és persze segít, ha leülünk konzultálni egy dietetikussal). A naplózás során fontos lesz a vércukormérő használata is, ezzel lehet ugyanis ellenőrizni azt, hogy az életmódváltással hogy alakul a vércukorszint. (A méréseket általában étkezések előtt és után szokás végrehajtani.)
A rendszeres testmozgás és sport szintén igen fontos, ugyanis ennek hatására jobban hasznosul az inzulin, az a hormon, amely a szénhidrátot alakítja át a sejtek számára használható energiává. Próbáljunk napi 30 percet sportolni, amikor csak lehet! A stressz szintén erősen megemelheti vércukrot és vérnyomást is, úgyhogy érdemes keresni egy jó módszert a stressz kezelésére.

Ha az étrendváltás és a mozgás sem segít a megfelelő vércukorszint elérésében, az orvos minden bizonnyal gyógyszereket fog felírni. Ezek többféleképpen működhetnek: vagy a hasnyálmirigy működését fokozzák, hogy több inzulint termeljen vagy lelassítják az inzulin bomlási folyamatait, de olyanok is vannak, amelyek például a keményítő emésztését blokkolják. Ezek mellett természetesen az is lehet, hogy külső, injekciós inzulinpótlást ír elő az orvos. Ez fog történni például akkor, ha a hasnyálmirigy bétasejtjei leálltak és egyáltalán nem termelnek inzulint.

Ami az egészségügyi komplikációkat illeti: a cukorbetegek kétharmada szívproblémák következtében hal meg, mert az artériákban sokkal több plakk rakódhat le: Ennek hatására lassul a véráramlás és nagyobb a vér sűrűsége, aminek következtében vérrögök alakulhatnak ki. Minél hosszabb ideig áll fenn a cukorbetegség, annál nagyobb az esélye a krónikus vesebetegségnek is, de a vércukor, a vérnyomás és a koleszterin szinten tartásával remekül ez is megelőzhető.

A magas vércukorszint hatására károsodnak a szemünkben lévő apró véredények is, emiatt kialakulhat a retinopátia, majd a látásvesztés. A hosszú ideig kezeletlen cukorbetegség, magas vércukorszint a végtagokban jelentkező gyakori zsibbadással, érzéktelenséggel, fájdalommal járó idegi károsodásokat is okozhat. Ezen idegi károsodás nem visszafordítható, de a kezelése lehetséges.

A legfontosabb azonban mindenképpen a károsodások megelőzése a megfelelő életmód betartásával.