A magyar közösség megmaradásának záloga: összefogás és egység a választásokon

Tájékozódó látogatásra Kárpátaljára látogatott Vida Péter, a németországi Brandenburg tartomány parlamentjének képviselője, az Egyesült Civilmozgalmak / Szabad Szavazók Pártjának tartományi elnöke, aki elsőként Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselőjével folytatott megbeszélést Ungváron. Majd előzetes tervei szerint négynapos látogatása során Munkácson és Beregszászban ismerkedett a Kárpátalján élő magyar kisebbség helyzetével. Vida Péterrel a KMKSZ székházában, a Szövetség elnökével folytatott tárgyalása után beszélgettünk.

– Vida úr egy német szövetségi tartomány parlamentjének képviselője, továbbá egy német párt Brandenburg tartományi elnöke, mégis tökéletesen beszél magyarul. Hogyan sikerült ilyen jól megtanulnia a nyelvünket?

– 1983-ban születtem az akkori NDK-ban. Apám magyar, anyám német, így mindkét állampolgársággal rendelkezem. 1987-től hét évig éltem Magyarországon, ott töltöttem az első iskolai éveket. ’94-ben költöztünk vissza, az akkor már egyesített Németországba, a keleti részére újból, ahonnan az anyám családja származik. Azóta, már jó húsz éve ott élek. Ügyvédként dolgozom már öt éve, de amellett mindig foglalkoztam politikával. Városi szinten kezdtem, majd megyei, 2014-óta a tartományi parlamentünk képviselője vagyok. Németországban a tartományok nagy önállósággal rendelkeznek, van saját törvényhozásuk, kormányuk. Az Egyesült Civilmozgalmak / Szabad Szavazók egy feljövőben lévő új párt, amelynek több német tartományban és az Európai Parlamentben is van képviselete, engem választottak a párt brandenburgi elnökévé. Ez nem egy klasszikus párt, inkább civil mozgalmak szövetsége, nem ideológiai szempontokból politizálunk, hanem az emberközeli, direkt demokrácia gyakorlati megvalósítása, a kisember képviselete a célunk. A népszavazások előmozdítása érdekében tevékenykedünk. A politikai tevékenységem mellett jelenleg is dolgozom ügyvédként.

– Mi az oka a mostani kárpátaljai látogatásának?

– Minden évben el szoktam utazni egy magyar kisebbség által lakott területre. A Vajdaság, a Felvidék, Erdély után most azért vagyok itt, hogy megnézzem, hogyan fejlődik Ukrajna a válságot követően, hogyan bánik a nyelvi kisebbségekkel, különösen, hogy hogyan állnak a dolgok a közelgő helyhatósági választások szempontjából. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy betartják-e a hatályos nyelvtörvényt, hogyan lehet az anyanyelvet használni helyi és járási szinteken. Az itteni tapasztalataimról szeretnék riportot írni a német sajtóban, és beszámolni róla parlamenti szinten is. Ukrajna jelenlegi vezetése mindig arról beszél, hogy Európa felé közelednek, európai értékeket akarnak képviselni, akkor ahhoz hozzátartozik az is, hogy betartják a kisebbségi jogokat. Érdekes lesz nekem mindezt itt, Kárpátalján megfigyelni. Németországban mostanában nagy viták vannak Ukrajnáról, én pedig fontosnak tartom, hogy ezekbe a vitákba belevigyem az itt élő kisebbségek szempontjait is. Véleményem szerint a tények pontos ismerete még soha sem volt káros senki számára.

Jártam már itt hét évvel és öt évvel ezelőtt is, de akkor csak egy-egy napot töltöttem Kárpátalján, most négy napig szeretnék ismerkedni az itteni helyzettel.

Brenzovics képviselő úr elmondta, hogy a nyelvtörvény betartása sok esetben érzelmi alapon dől el, ha a polgármester magyarbarát, akkor azon a településen megoldódik, de a nagyobb városokban nem megoldott ez a feladat. Márpedig az itteni kisebbségi nyelvhasználat helyzetét európai szinten is meg kell vitatni, mert nyilvánvaló, hogy Európa támogatja Ukrajnát, segíti annak nyugati integrációját, de ehhez hozzátartozik az is, hogy a Nyugat tudja, hogy a gazdasági szempontok mellett hol vannak még problémák. Európában a nyelvi és vallási kisebbségek védelme alapjog. Úgy látom, hogy ez itt, de Romániában, Erdélyben sincs betartva. Ukrajnában nehezíti a helyzetet, hogy a jogállam felépítése sem úgy halad előre, ahogy kellene. Pedig az új elnök már másfél éve hatalmon van. Ezt a kérdést komolyabban meg kell vitatnunk, mert Ukrajna csak akkor fog fejlődni, ha elfogadják azt, hogy mindegyik kisebbséget megilleti a saját nyelve használatának és kultúrája ápolásának a joga, megfélemlítés és elnyomás nélkül. Azt gondolom, Németországban többet kellene beszélni a radikális ukrán pártok retorikájáról is. Nyilvánvaló, hogy Ukrajnát megilleti az országa egységéhez, és területi integritásához való jog, de az egységen belül kötelesek a határokon belül élő emberek kulturális sajátosságainak ápolását támogatni. Szerintem itt még sok fejlődésre van igény, és ezt ismertetni kell Németországban, ez az én utam egyik célja.

– Van olyan határon túli régió, ahol európai módon kezelik a magyar kisebbséget?

– Például Szlovéniában, a Mura-vidéken, vagy Horvátországban, Eszék környékén példaértékű módon bánnak a kisebbségekkel. El kell mondanom, hogy mindaz, amit ott megtesznek a magyar kisebbség javára, az nem a többségi nemzet rovására megy. Mert erős a horvát nemzet, erős az állam is, gazdaságilag is, Szlovénia ugyanúgy. Sajnos, Romániában és Ukrajnában még messze vannak annak a megértésétől, hogy egy kisebbség támogatása nem a többség identitásának rovására megy.

– Kikkel fog még találkozni Kárpátalján?

– Terveim szerint kisebb magyar falvak polgármestereivel, papokkal, lelkészekkel szeretnék beszélgetni. Érdekel a kisebbségi helyzetben lévő vallások helyzete is. Ellátogatok a Vereckei-hágóra is – ahol még nem voltam soha –, hogy lássam, hol volt a magyar állam kezdőpontja, földrajzi értelemben.

Egy számomra fontos dolgot még megemlítenék most az önkormányzati választások előtt. Anélkül, hogy én német „turistaként” ki akarnám oktatni az itt élő magyarokat, ugyanakkor kivülről látva a helyzetet szeretném hangsúlyozni: a magyar kisebbség összefogása és mozgósítása a legfőbb cél kell, hogy legyen. Nem lehet az, hogy Kárpátalja lakosságának 12%-a magyar, és a választásokon csak a szavazók 5-6%-a szavaz magyar pártra. Ilyenkor félre kell tenni a világnézeti, ideológiai különbségeket, mindegy, hogy valaki szocialista vagy konzervatív ember. Az önök helyzetében az identitás és a nyelv védelme a legfőbb cél, amely mellett minden más különbségnek és ellentétnek háttérbe kell szorulnia. Úgy látom, hogy ebben a helyzetben nincs helye az egoizmusnak. Csak akkor maradhat meg a magyar közösség Kárpátalján, ha az összefogás szükségességét mindenki megérti, és egységet mutat a választásokon. Meg kell érteni, hogy minden embernek megvan a maga sorsa, amit el kell fogadni. Az itteni magyarok sorsa az, hogy összefogva megvédjék a saját érdekeiket, a megosztottság pedig a kisebbség védelme szempontjából elfogadhatatlan. A magyar összefogáson belül persze, szükség van pluralizmusra, vitákra, de semmin nem szabad úgy összeveszni, hogy szétszóródjanak a magyar szavazatok, súlytalanná váljon a magyar érdekképviselet. Van itt enélkül is elég baj, nem szabad széthúzással súlyosbítani.

Badó Zsolt